Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

526 TÖRTÉNETI IRODALOM. szól megfordít], s az idő kedvezőbb lesz reá nézve. Türelme nem volt sokáig próbára téve. Fortuna istenasszony hamar cserbe hagyta az új hadvezért. A harcz koczkája megfordúlt ; Thököly elveszté a bányavárosokat, és Szent-Keresztnél vereséget szenvedett a császáriaktól. A tél is hamar beköszöntött, a háborút ősi szokás szerint félbe kellett szakítani. A bújdosók a három havi fegyverszünet megkötése után a veszteségek utóhatása alatt, az eredménytelenség lehangoló érzetével vonúltak téli szállásukra. A remények, miket új vezérükhöz fűztek, mintha tünedezni kezdtek volna, hogy helyüket kétség, bizalmatlankodás foglalja el. Ezt a fordúlatot nem késett Wesselényi fölhasználni. Míg ő maga sűrű levelekben szólítá föl Thökölyt, hogy lépjen vissza a vezérlettől, mely választás alapján jogosan őt illeti, titkos párthívei a bújdosók soraiban serényen munkálkodtak Thököly népszerűségének lerontására. Önkényességgel vádolák őt, úgy tűntetve fel, mint a ki csak saját hasznát tartja szem előtt, s a legelső kilátásra, hogy visszanyerheti atyai birtokát, kész a bújdosók rovására kiegyezni a némettel. A mint hogy most is íme titokban Zrinyi Ilona fejedelemasszony keze iránt folytat alkudozásokat a bécsi udvarral, s a föltétel, mihez Bécsben a házasság létrejöttét kötik, bizonyára nem lehet kevesebb, mint a fegyver letétele. Ez a dolog szeget ütött a gyanakvóbbak fejébe. Az bizony nem lehetetlen, hogy ez a gróf úrfi csak eszközül tekinti őket saját czéljai elérésére, s a jegygyűrűért cserében kész megválni vezéri kardjától. A gyanú mint futó tűz terjedt a bújdosók közt, a bizalmatlanság egyszerre általános lön Thököly iránt, s a figyelem újra a régi vezér felé fordúlt, Thököly minderről mit sem látszik sejteni. Téli szállásba helyezve hadait, maga is egy ideig Debreczenben időzik, egy kis utóconferentiát tartva a bújdosó urakkal. Aztán az új év beköszöntével, január közepe táján re henc gesta haza megy Erdélybe, hunyadi jószágára, vadászgatással, a szomszédos urak látogatásával töltendő az unalmas téli napokat. Távozása lángra lobbanta a senyvedő tűzet, s megnyitá Wesselényi előtt az utat a hadak közé. Alig hagyta el a téli szállást, a mezei hadak 1679. jan. 23. és 24-én napján Debreczenben gyűlést tartva, elhatározták, a maguk felett való főnökséget Wesselényinek ajánlani fel. Ez meg is történt, s Wesselényi jan. 24-én Hadadból közéjük sietett, diadallal telve el tervének ily könnyű szerrel való sikerülte felett. Most gyorsan munkához kellett látni, hogy magát az újonnan elfoglalt positióban megerősítse. A bújdosók részéről nem aggódott; a mezei hadak feltétlen hívei, s a végbeliekkel is majd