Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

TÖKTFINETI IRODALOM. 523 előttünk ismeretes. Részleteiben csakis azóta kezdett e fontos eset kidomborúlni, mióta Thököly Imrének Telekivel folytatott levelezése a családi levéltár rejtekéből napfényre jutott. A mit ez adatokból megtudtunk, annak igen érdekes rajzát adja az ismertetés, mely egyik fiatal történettudósunk tollából Gr. Thököly Imre levelei felett e közlöny hasábjain megjelent. De e levelekből hü megbízható képet adni nagyon nehéz, majdnem lehetetlen volt, midőn az egyik érdeklett fél nyilatkozik azokban, a ki ugyancsak a maga czéljainak megfelelőleg használja fel a színeket, a fényt csak magának juttatva, Wesselényinek pedig s párthíveinek a fekete színt, az árnyat. Maga ama levelek ismertetője elismeri ezt, midőn az audiatur et altera pars elvére hivatkozik, s mert e másik félt megszólaltatni nincs hatalmában, combiuativ úton iparkodik ennek álláspontjába behatolni, s ily módon ismeretére jutni mindkét rész mozgató erőinek, a motívumoknak, melyek ez eseményt előidézték s lefolyásában közreműködtek. Ez az altera pars nyilatkozik a Bújdosók levéltárában. S bár azt a közvetlenséget, az élénk, szemléltető leírást, a mi Thököly leveleinek egyik legelőnyösebb vonása, nem is találjuk fel e részen, — ehhez szükséges volna Wesselényinek s főbb embereinek ez évekből való naplóit és levelezéseit ismerni, — s bár a positivitást sok pontban még mindig nélkülöznünk kell, — elég anyagával rendelkezünk mégis az adatoknak, hogy azok segélyével megkíséreljük összeállítani,^ restaurálni a képet, mely előnkbe tárja ez esemény minden részletét, felhasználva e munkához azon kisebb mozaik darabszerű részleteket is, miket hazai történetünk egyéb forrásaiban e tárgyra vonatkozólag imitt-amott elszórva találtunk. Teleki Mihály 1678-iki hadjárata, mint tudjuk, kudarczczal végződött, s arra kényszeríté a tanácsurat, hogy a bújdosók felett való fővezérség tényleges gyakorlatától visszalépjen. Évtized hosszú, fáradságos munkája, a szívós küzdelem az erdélyi békepárttal, mely határozottan ellenzé a magyar ügyekbe való beavatkozást, a titkos cselszövés és nyilt erőszak, melyek segélyével a hatalmas Bánffy Dénest, terveinek legfőbb akadályát láb alól eltenni, főbb párthíveit elnémítani s a pártot ízről-ízre megsemmisítői sikerűit, a fáradság és utánjárás a franczia segítség és a porta elnézésének kieszközlésére, s végül az erős pressio, melyet a bújdosókra gyakorolni kellett, hogy azok saját embereik mellőzésével őt, az erdélyi embert és ismeretes rossz katonát emeljék maguk fölé, — mindez hiú fáradságnak bizonyúlt be. A nagy gonddal készült terv : a török szövetségre támaszkodva, franczia segítséggel felgyújtani a szabadságharcz tüzét Magyarországon,