Századok – 1885
I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.
516 A LONGOBÁRDOK forgott. Három kéziratban maradt fenn, a madridi, cavai és modenai levéltárakban. E három közül legrégibb a modenai, mint a mely a 669. éven, tehát Konstantin császár halálával és Grimoald király uralkodásának hetedik évével fejezi be elbeszélését ; ellenben az 1023-ban írt cavai és a vele jóformán egyidejű madridi kézírat még Pertari királyról is megemlékezik. Ha tehát nem mondjuk is régibbnek, mint Grimoald király idejebelinek, még akkor is egy századdal készült Lombardia alapítása után és körülbelül száz évvel bukása előtt. S ámbár a longobárd történetet csak körvonalaiban vázolja, mindamellett a mit nyújt, az egészen ment azon tudákosságtól, mely a góth és frank mondákat annyira eltorzította. Adatai tekintetében elsőrendű forrás, .leientősége pedig azért is nagy, mert Pál diakón saját szavai szerint átírta az egészet. ') De nagy részben átírta azt a Chionicon Gothanum is, mely nevét onnan nyerte, hogy a góthai berezegi könyvtár longobárd törvénygyűjteményes kézirata előtt áll. Legnagyobb rokonságot mutat az Origó modenai szövegével, csakhogy számos adattal van bővítve s az eseményeket lehozza egészen Nagy Károly idejéig. Ugy látszik, írója Paulus Diaconus munkáját nem ismerte, legalább ebből semmit sem vett át ; sőt — mint több ízben lesz alkalmunk látni — egészen más nyomon haladt s a longobárdok legelső lakhelyéről és vándorlásáról határozottan becses adatokat tartott fenn. Egyébiránt minden lépten-nyomon elárúlja, hogy erősen keresztyén. Használta Izidornak (570—636) krónikáját ; de abban nagyon téved, midőn az Origó-1 Jeromosnak tulajdonítja. A krónika szerzési ideje N.-Károly fiának, Pipin királynak kora (807—810). Nyelvezete oly érdes, hogy néhol alig érthető.2) A longobárd történetírás nestora, Pál, a Warnefrid fia (ezért szokták Warnefrid Pálnak is nevezni) nemes nemzetségből származott (730. körül), melynek jószágai is voltak Friaulban. Nevelését liatchis király udvarában (Paviában, akkor Ticinusnak mondták) nyerte s még öreg korában is kegyelettel gondol vissza itteni tanítójára, Elavianusra.8) Az utolsó longobárd királynak, Desideriusnak is kegyeueze lehetett s innen az az odaadás, melylyel e király leánya, Adelperga iránt viseltetett, ki a beneventi berezegnek volt neje. Tanítója volt e művelt nőnek, s midőn ez panaszkodott, hogy Eutropius históriája szerfölött rövid s a keresztyénség történetét egészen mellőzi, Pál megírta egyik fő munkáját, A római történetet, melyet hat könyvben egészen a góth uralom bukásáig folytatott, Arichis herczeg, Adelperga férje számára 1) Kiadásait 1. fentebb 501. 1. 5. j. 2) W ait/, Siriptores verum Lány. 7. 1. 3) Ilist. Lnngob. VI. 7.