Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.

VÁNF>ORI,ÁSA. 507 hogy a Duua-és Rajna-menti germánok" az egész népvándorlás alatt úgyszólván nyugton maradtak s a germáu civilisatióra a legjótékonyabb hatással voltak. S míg ezeket az állandó letelepedés és gyarmatosodás nyüzsgő műhelyében találjuk, addig a keleti germánok (longobárdok, vandalok, burgundok, góthok, herulok, rugiak és gepidák) inint áradat törnek be időközönként a birodalomba, pusztítva és elfoglalva mindent, a mi útjokba kerül. A római birodalomra mint azok az éhes keselyűk csapnak le, melyeknek ínyét felizgatta az egyszer megérzett zsákmány látása. A winnilek tebát lehúzódtak egészen az Elbe mellé. Úgy látszik, hogy eleinte ennek jobb partján próbáltak megállapodni s kelet felé iparkodtak terjeszkedni. Azonban a szomszédos vandalok lassanként átszorították őket a folyam túlsó partjára. Hagyományaik azt mutatják, hogy a vandalokkal heves harezokat vívtak s bár ezek a hagyományok a longobárdok javára döntetik el az összeütközést, mégis a történelmi tények az ellenkezőt bizonyítják.1) így jutnak a longobárdok az Elbétől nyugatra, a lüneburgi herczegség területére, a ehaukok, cheruskok és angrivariak tőszomszédságába, vagyis az úgynevezett Bardengauba, melyről annál is inkább kell tüzetesebben szólanunk, mert a longobárdokat Strabo Geogr. VII. 3. erről a dologról tudni látszik valamit; de nagyon felszínesen szól róla. Azt mondja o, hogy a hermundurok es longobárdok előbb az Elbe jobb partján laktak sinnen futván (φενγοντες) átszoríttattak (εχπεπτώκαοι) a balpartra. Saját szavai: μεγιο'τον μεν oiv το των -Σοήβοιν ε&νος. διήχει γάρ άπο τον Ρήνου μέχρι τον "Ίλβιοί μέροί δέ τι αυτών χαί πέραν τον "Λλβιος νέμεται, χαίΙάττερ "Έρμόνδοροι και Λαγχόβαδοι νννι δε και τελέως ει*; την .τεραίαν orrot γε εκ.τεττωκααι φενγοντες. Hammersteiu-Loxten : Der Bardengau 71. 1. megkísérti a vandalokat, kikkel a longobárdok kivándorlásuk után mindjárt legelőször keverednek háborúba, a wendekkel azonosítani. Azonban okoskodásának ellene szólanak a történelem adatai. Toursi Gergely, ki 538 — 594 között élt és írta História ecclesiaslica Francorum czímü munkáját, továbbá Venantius Fortunatus, ki 536 — 600 közt írta verseit, felsorolják az Elbe-melléki apró nemzeteket, említik az északi svábokat, jiiteket, a nyugoti dánokat s viszonyukat a frankokhoz ; de wendekről itt még mit sem tudnak. Az első adatot az elbei szlávokról Fredegarius Chronicona szolgáltatja (mely 64I-nél szakad meg). Ez a 623. évről írja c. 48.: anno XL. regui Chlotharii homo quidam, nomine Samo, natione Francus de pago Sennonago, plures seeum negotiantes adseivit, ad exercenduni negotium in Sclavos, cognomeuto Winidos, perrexit.