Századok – 1885

I. Értekezések - BARABÁS SAMU: Babenbergi Harczos Fridrik (1230-1246.)

BABENBÉRRI IIARCZOS FRIDRIK. 497 ötvenen menekültek meg. Yígasztalásúl hozzá teszik az évkönyvírók, hogy a magyarok is jelentékeny veszteséget szenvedtek ; s ezért nem üldözték a menekülőket. A dolog azonban, — mint a szöveg világosan elárulja — aképen áll, hogy a magyarok egyátalán nem fogadták el a nyilt csatát, hanem régi szokás szerint az ellenség bekerítésére törekedtek. S ez a színlelt hátrálással teljesen sikerült is. Azt, hogy Fridrik a császárral egyenetlenkedő Henrik római királynak, — ki 1234. őszén kitűzte császári atyja ellen Németországon a lázadás zászlóját, — szövetségese volt volna : Ficker nem tartja megbizonyítottnak. Pedig hiteles tanú van reá : — maga a császár. Ha sereggel nem támogatta is Henriket, ki neki sógora volt, érdekében pactált a császárnak olaszországi lázongó alattvalóival. Henrik támadása roszúl ütött ki. 1235-ben fogságba esett, melyből 1242-ben csak a halál szabadította ki. A császár és fia közötti egyenetlenségnek harczban kitörését Babenbergi Fridrik a magyar király elleni boszűló hadjáratra használta fel. 1235. nyarán egy sereggel Magyarországba ütött, de a fiaival — Béla és Kálmánnal — egyesűit II. Endre készen várta. Fridrik ilyen fogadtatásra nem számított, s hada ütközet nélkül rendetlen futásnak eredt. Kétszeressé lett a gyalázat a hadi sarcz által, melyet Fridrik a béke fejében fizetni köteles volt. S hogy a baj ne járjon egyedül, a herczeg támadása idején Venczel cseh király Austria északi részét borította lángba, míg a Duna kiöntése visszavonúlásra nem kényszeríté. A szégyen, mely fegyvereit Magyarországon érte ; a vágy megbosszúlni a gyalázatot : — alattvalóival szemben zsarnokoskodásra vezették a herczeget, s ezek elviselhetetlenné vált uralma ellen panaszban törtek ki a császár előtt. II. Fridrik birodalmi gyűlés elé idézte ; s midőn kétszeri megidézésre, valamint 1236. elején Hagenauba, személyes találkozásra híva sem jelent meg, ez év juniusában birodalmi átok alá vetette, hosszú iratban sorolván fel a bűnöket, melyek a császárt Fridrik megalázására ez utolsó szerhez nyúlni kényszeríték. Láttuk elébb e bűnlajstromot, azért csak azt említjük meg, hogy a büntetés (mely országaitól való megfosztásra szólt) végrehajtása a cseh királyra, a bajor herczegre, a brandenburgi őrgrófra, Ekbert bambergi és llüdiger passaui püspökökre bízatott. Ezek, mialatt a császár a lombard tes, post eos convertebantur : ad ipsos aeeedebant ante et retro ...« (Mou. Germ. Ser. IX. az i. helyeken.) A finibus nein megerősített táborhelyet, vagy legalább hadállást akar-e itt jelenteni ? — Ez valóbbszíníínek látszik.