Századok – 1885

I. Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt - II. közl.

A MOHÁCSI VÉSZ ELŐTT. 487 ban nem találván Bakics a kellő méltatására a magyarok részéről, honfitársainak nem igen lesz kedvök példáját követni. Egyátalában constatálható, hogy az egész idő alatt Tomory s a pápai követség közt a legélénkebb levélváltás folytattatott ; és valahányszor a hadvezérfőpapnak hadsegélyre volt szüksége, Burgio nem fukarkodott irányában, sőt nem ritkán titokban is küldött neki pénzsegélyt, nehogy a kormányférfiak értésére jutván, ezek e miatt okot találjanak saját kötelességeik elhanyagolására, 1526. márcz 29-iki jelentésében Burgio igen sötét képet nyújt Magyarország kétségbeesett helyezetéről. Az udvarnak, úgymond, már betevő falatja sincsen, s a király a napi szükségletek fedezésére kénytelen volt már összes ezüstneműjét zálogba vetni. A zavar leírhatatlan. Bedig még ellenség sincs az országban. Mi lesz majd, ha itt lesz a török ? Tomoryn kivűl, úgymond, nincs egy becsületes hadvezére az országnak, s ezzel is a lehető legrosszabbúl bánnak. A király már 40,000 aranynyal tartozik neki, s ő nem tudja kielégíteni zúgolódó seregeit. Burgio tehát újból sürgeti a pápát, hogy a Budán letéteményezett pénzeket Tomorynak szolgáltassa ki ; mert könnyen megtörténhetik, hogy fizetetten serege cserben hagyja őt s akkor vége Magyarországnak. Néhány nap múlva, azaz ápril 10-éu Tomory azon szomorú hírrel érkezett Budára, bogy a török szultán óriási sereggel útban van Magyarország felé. A király Esztergámban mulatván Szalkay érseknél, Tomory Burgio kíséretében azonnal odasietett s a királyt Budára hozták. Itt aztán hosszas tárgyalások után sikerűit kieszközölni Burgionak, hogy a seregéhez visszatérő Tomory üres kézzel ne távozzék. Adtak neki 20,000 aranyat készpénzben s 5000 arany értékű szövetárúkat. Burgio 500 gyalogost, több ágyút s 40 nagy prágai puskát adott neki. Az országtanács most már azt hitte, hogy megtette minden kötelességét, s hogy a végvidéki had képes lesz immár visszatartani a berohanó török áradatot. Csalódásából csakhamar kiábrándúlt; a hírek mind fenyegetőbbek lettek, a sáska módra berontó török hadak egymásután foglalták el a végvárakat ; a zavar nőttön nőtt, és higgadt tanácskozás, bölcs intézkedések helyett lázas kapkodásban nyilvánúlt a magyar kormányférfiak összes tevékenysége. A kincstár teljesen üres levén, elővették a templomi kincseket, kifosztották a zsidókat ; de az ez úton szerzett pénzek, mint Burgio mondja, nagyobbrészt egyesek kapzsiságának esett áldozatúl. A külhatalmak, maga a lengyel király s Ferdinánd herczeg is teljesen elveszték már minden bizalmukat e szerencsétlen ország iránt s visszahívták követeiket. Egyedül a pápai követ maradt itt, jó tanácscsal s pénzsegélylyel támogatván a szorongatott Lajos királyt, 32*