Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

456 TÁRCZA. Dr. SZALAY JÓZSEF, szül. 1857. okt. 13. — f 1885. márcz. 15. Válságos időkben született, erős küzdelmek s a türelem és lemondás korában. Olyan időkben, midőn a magyarság csak a múltból ineritette erejét és kitartását az egyenletlen harez folytatására s reményei a jövőben csak bizonytalan ködképek alakjában jelentek meg álmaiban. Megvolt erős hite, de nem tudott számolni, hogy min alapszik az. A családban, melynek ő tagja volt, megvolt az erős és szívós hazafi érzés, mely nem alkudott és nem mondott le semmiről. Atyja reformált lelkész volt, anyja pedig egy mélyen érző és szerető nő, unokája a hatalmas reformált püspöknek Báthory Gábornak, ki a pesti ref. egyházat megalkotá. Ebben a légkörben szívta be ő a hazafiságot és vallása szeretetét, melyek képezék véglehelletéig jellemének legkiválóbb vonásait. Hazája története iránti érdeklődését pedig mind az felkölté a gyermekben, a mit csak látott és hallott. Mire ő már eszmélni kezdett, mikor ő megfigyelni tudott, éppen akkor nyilatkozott legjobban a nemzetben a ragaszkodás a históriai jogokhoz. Korán fel kellett benne ébrednie a történelem szeretetének s — talán ez is gyakorolt befolyást pályaválasztására. Elemi iskoláit otthon Baracskán végezte atyja Szalay Sándor felügyelete alatt; ki öt 1868. őszén Grácba vitte, hol a gymnasiumi három első osztályt végezte — s hol a stájer történetre János főherczeg által alapított ezüst érmet elnyerte ; a többi osztályokat Budán végezte, de atyját, ki időközben tanfelügyelővé lett, korán elvesztette. Az élet gondja rá nehezedett a számos tagból álló családra s még gyermek volt, midőn megismerkedett annak terheivel. De a csüggedést soha sem ismerte s kitartó munka és erős szorgalom mellett megszerezte magának mindazokat az eszközöket, melyek kiképezéséhez szükségesek voltak. Erős akarattal s kitartással folytatta tanulmányait a pesti egyetemen s itt elnyerte a bölcsészettudori oklevelet, s utóbb az egyetemi magántanári minősítést. Első önálló müvét is ezen alkalomból írá 20 éves korában: »Városainka XIII-ik században. Budapest, 1878« s a 168 lapra terjedő munka nagy szorgalomra és önálló gondolkodásra vall. Valóban ő azért tanúit, mert az ismeretgyüjtés nála életsziikséget képezett — de a mi fiatal embernél ritkaság, a mit tanúit, azt meg is emésztette. E tulajdonainak köszönheté, hogy Salamon Ferencz még mint kezdőt maga mellé vette s különösen a levéltári kutatásoknál alkalmazá. E mellett apróbb históriai dolgozatokat közlött a tudományos folyóiratokban s 1880. óta a Századokban, melynek rendes bírálói közé tartozott. Midőn az egyetemi tanfolyamot végezte s pályát kellett választania, az országos levéltárba lépett s annak egyik legbuzgóbb tisztviselőjévé lett. Ott volt hát a forrásnál, melyből bőven meríthetett.