Századok – 1885
I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez
/ KÜLÖNFÉLÉK. 423 folytak, s melyekről terjedelmesben megemlékezik, nem vett tényleg részt. Ezek rövid kivonatban az adatok Szirmay Endre önéletíratából, melyeket sajátkezüleg írt jegyzőkönyvéből merítettem. Sajnos, befejezetlen mű, mely minden bizonynyal folytatással bírt, mert nem tehető fel, hogy haláláig nem tett volna több feljegyzést. Halála a nemzedékrendben idegen kéz által történt bejegyzés szerint 62 éves korában, tehát 1718-ban történt. Nagy Iván azt 1754-re teszi. S így a valószínűleg létezett második kötetnek más latum jutott ! Szerencse azonban, hogy e kötet megmentetett, mely az itt közlötteken kívül, még temérdek becses adatot tartalmaz, úgy, hogy annak nyomtatásban való közzététele felette hasznossá válhatnék. Némethy Lajos. ADVERSARIA К BETHLEN JÁNOS HISTÓRIÁJÁHOZ. A következő néhány sornyi variánst Bethlen Elek, erdélyi statuum praesidens, jegyzette be Bethlen János »Rerum Transylvanicarum Libri Quatuor« czímű műve 1664-i szebeni kiadásának egy példányába. E példány utóbb Benkő József, a még diákember kezébe került, a ki ez adversariákat lemásolta, a mint ezt azon az ívrétű kézírati lapon, mely birtokomban van, Bethlen Elek egyik utóda, Bethlen Elek, az »Ansichten von Siebenbürgen« s más történeti müvek tudós írója, ekképen signált: » Benkü József deákkori jegyzéseiből.«. Az adversariák authenticitása iránt tehát mi kétségünk sem lehet, Bethlen Elek variánsai, rövidségük daczára, fölötte érdekesek, habár tagadni nem lehet, hogy megírásukra őt jobbadán családi antagonismus vezette, mire nézve bővséges felvilágosítást ad Bethlen Miklós, a történetíró János fiának önéletírása.1 ) Уё/iai gróf Bethlen Eleifc praesidens glossái a Bcthlgn János Históriájára, melyelet ad marginem maga lcezivel jegyzett fel : Kerum Transylvauicaruin Libro I. pagina 27. post verba » . . qui potiori pecuniae parte incassum profusa е. с. t.«. Bethlen Elek azt írja: Hazugság, mert nagyobb részit (az I. Rákóczy Györgytől a lengyel királyválasztó rendek megnyerésére küldött pénznek) meghozta (Bethlen Fercucz), nállam az írás rólla. Ez is oly igaz, mint sok a többi. Libro II scctione 2. pagina 35. post verba ». . . . laeta tristibus l) Szalag László kiadásában 1856—1860.
