Századok – 1885

I. Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt - I. közl.

A MOHÁCSI VÉSZ ELŐTT. 403 nak bizonyúltak. Verbőczynek sikerűit idejében menekülnie a kalandosok bosszúja elől. Zápolyay ellen senki sem mert szót emelni. Szalkaynak pedig sikerűit megnyernie a kalandosokat, és elvégre is, daczára az országtanács megváltoztatásának, minden a réginél maradt. A rendetlenségek nőttön-nőttek, a veszély mind közelebb ért, a király pedig mivel sem törődve, szorgalmasan részt vett a Szalkay által Visegrádon rendezett vadászatokban, s Budán, hol rendesen délig aludt, sem igen erőltette meg magát az ország dolgaival. Mikor a török hadak már az ország végvidékén dúltak s Zimonyt, Sz.-Demetert, Kölpényt, Szalánkeményt, Bánmonostort, Baricsot s a Szerémség több más várát, melyeknek fizetetlen csekély őrségei ellen nem állhatván, szétfutottak, vagy lekonczoltattak, hatalmukba kerítették, Burgio nunczius 1526. julius 10-iki jelentésében néhány héttel a végkatasztrófa előtt kétségbeesetten igy panaszkodik: »Nincs egyetlen egy hajónk a Dunán, sem egy fölszerelt ágyunk ; nincs élelmiszerünk, nincs hadvezérünk ; egyszóval semmink sincs abból, a mi az ellenségnek bővében megvan. A törökök mind előbbre hatolnak ; itt pedig még mindig nincs együtt a sereg ; de ha együtt lesz is ; mit lehet várni egy zsold nélkül szolgáló fölkelő seregtől egy jól fegyelmezett s kitűnően ellátott rendes hadsereggel szemben?« Ováry Li?út.