Századok – 1885

I. Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt - I. közl.

HAZAI ÁLLAPOTAINK A MOHÁCSI VÉSZ ELŐTT. 397 országgal szemben közönyös európai hatalmak magatartása, és hazai ügyeinkkel kapcsolatban a cseh- és morvaországi valláshar­czok és államférfiainknak ama mozgalmakra való befolyása. — Jelen előadásomban tehát kizárólag a pápai követi jelentéseknek hazai belviszonyainkra vonatkozó részleteire leszek tekintettel. Campeggio bíbornok magyarországi küldetésének a cseh vallásos viszályok kiegyenlítésén kivül két fő tárgya volt. Ugyanis Burgio báró nuncziussal karöltve odaműködni, hogy a magyarok a veszély tudatára ébredve, a haza védelme iránt erélyesebb intézkedésekre lelkessíttessenek, s hogy a mélyen alásűlyedt királyi tekintély helyreállíttassák. A cseh ügyeket illetőleg, a pápai köve­tek törekvése oda vala irányozva, hogy nemcsak Csehországra, tie a német lutheránusokkal való egyesűlésök által Magyar- s Németországra s az egész katholikus egyházra vészes befolyást gya­korló Pikárdok a kelyheseknek a katholika egyházzal való kibé­kítése által ártalmatlanokká tétessenek, sőt egészen kiirtassanak ; mely törekvésöket kiválólag Szalkay László esztergomi érsek és királyi kanczellár hathatós befolyása által vélték elérhetni. Szal­kay azonban, mint az erre vonatkozó tárgyalásból kiderült, nem igen volt hajlandó határozott lépést tenni ez ügyben addig, míg a többször ígért bíbornoki kalapot meg nem kapja : Mert »barbár nép ez, kiált föl Burgio, mely csak tényeket fogad el s az udvarias beszédre, azaz lires szavakra nem igen hajt.« Melegen ajánlja tehát a pápának, hogy a mind tovább terjedő lutheranismus kiir­tásáról levén szó, ne fösvénykedjék egy bíbornoki kalappal, mely tekintve Szalkay gazdagságát, úgy sem volna terhére a szent széknek. Néhány hónappal később azonban közelebbről megismer­vén Burgio Szalkay Lászlót, ezt, mint alább látni fogjuk, mint rossz hazafit, önző s erkölcstelen jellemű férfiút festi le és mind magyarországi magas állására, mind a bíbornokságra határozottan méltatlannak nyilvánítja. A mi a pápai követek magyarországi kül­detésének egyéb tárgyát, azaz a részint reménytelen csiiggedésbe merült, részint gondtalan semmittevésben tespedő kedélyek fölrázá­sát, s tettre buzdítását, valamint a királyi tekintély iránti tisztelet fölébresztését illeti, az ez irányban kifejtett s valóban önfeláldo­zással határos működésökről több igen érdekes jelentést bírunk úgy Campeggio bíbornoktól, mint Burgio bárótól. Utóbbi különö­sen igen sötét szemüvegen át nézi a magyarországi viszonyokat, és már 1525. februárban kétségbeesve jelenti, hogy a magyar­országi rendetlenségek oly mélyen gyökerezvék, hogy orvoslásu­kat teljes felforgatás nélkül lehetetlennek gondolja. Legelsőnek tartaná a királyi tekintély helyreállítását, s ehez első lépésnek a főurak által lefoglalt királyi jövedelmek felszabadítását ; mihez azonban maguk a kormányon álló férfiak, mint érdekelt felek

Next

/
Oldalképek
Tartalom