Századok – 1885

I. Értekezések - SZEMERE ATTILA: A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században - I. közl.

394 A NEMZETGAZDASÁG TÖRTÉNETÉHEZ produkáltak, ha mégis külföldről hozták he azokat, 60° 0

vámmal sújtattak, ej Olyan magyar termények külföldre vitele, melyekre az osztrák tartományoknak szüksége volt, föltétlenül betiltatott, f) A magyar kereskedő portékáit csak bizonyos megjelölt városokba vihette ki és a szükségelt idegen árúkat — természetesen osztrák kereskedőktől ! — csak ott vásárolhatta, cj) A magas vámokon kívül a magyar árúk még számtalan tartományi, városi és határszéli mellékvámok súlyát valának kénytelenek hordozni. E rendszabályok, melyek mellett nem is említjük a számtalan irka-firkát, pl. kísérőleveleket, helyi és határszéli bizonylatokat, vámnyugtákat stb., melyek pénzbe is kerültek s a forgalmat is nagyon meglassították, elegendők voltak arra, hogy egy teljesen kifejlett és virágzó ipari és kereskedő államot tönkre tegyenek ; hogy ne ölték volna hát ki az alig éledező magyar kereskedésből az élet utolsó szikráját. Az egykor oly élénk lengyel és sziléziai kereskedés, mely egyfelől egész Oroszország közepéig, másfelől Danzigig, sőt Lübeckig terj észté a magyar terményeket, méltányos áron juttatván hozzánk e népek produktumait, e kereskedés mondjuk, már alig létezett; az olasz intercui-sus teljesen Triestbe, a királynő s az osztrák politikusok e dédelgetett városába concentráltatott s a kíméletlenség annyira ment, hogy a sziavon buza, mely Karinthiába és Karnioliába szállíttatott, Triesten át kénytelenitteték útját venni. A pozareváczi béke, mely némileg rendezte kereskedelmi viszonyainkat az ozmán birodalommal, mit sem használt nekünk, kik alig valánk képesek olyan czikkeket kivinni, minőket e birodalom lakói nélkülöztek s így egész előnyünk a transito csekély morzsái voltak. A rendek mint előbb, úgy most is, panaszkodtak, felírtak és kérvényeztek az ő legékesebb latinságukon, de az íratok sorsa még rosszabb volt mint a 1II. Károlyhoz benyújtottaké, a menynyiben a felelet rendesen egy még sujtóbb, még sérelmesebb rendelet vala. Ez időszakban történt, hogy a nemzetgazdasági doctrinák, melyek külföldön már évek óta élénk megvitatások tárgyát képezték, hazánkba is kezdének beszivárogni. Míg azelőtt a tervezők javaslataikat csakis, ha ugyan szabad e szóval élnünk, a nemzet napi igényeihez alkalmazták, most már kezdték elismerni a nem-