Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - I. közl.

28 ACSÁDY IGNÁCZ. A nagy széles mező, S a szép liget-erdő, Sétáló palotájok ; Az utaknak lese, Kemény harczok helye, Tanuló iskolájok ; Csatán való éhség, Szomjúság s nagy hévség, Fáradtság — mulatságok. Ö is »a végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes seregéhez« tartozott, »mely véres zászlók alatt«, kora ifjúságától kezdve »a jó hírért, névért, a szép tisztességért« éjjel-nappal talpon állt, s »hogyha trombita riadt, jó szerecsen lovon« sietett a harezmezőre. Ez volt ama kor aranyos ifjúsága, melynek szíve felbuzdúlt az ellenség látásán, mely néha csupa jókedvből, mulatságból indúlt vitézi próbára. Megesett sokszor, hogy pajzánságukat drágán kellett megfizetniük. Néha a pogány ellenség lesébe rohantak. Fogságra kerültek vagy véresen, sebesen maradtak a porondon és Sok vad madár gyomra, Gyakran koporsója — Vitézül holt testeknek. Y an e harczokban, melyeket erős közvetlenséggel fest a vitéz énekes, valami megragadó eszményi vonás ; van bennök sok amaz örökké vonzó romanticából, mely a spanyol-mór százados küzdelmekre a költészet ragyogó fényét árasztja. Örök háború a keresztény hit és a magyar nemzet ellenségével volt ama nemzedékek jelszava. Hasztalan volt megkötve hivatalosan a béke — a XVI. század végén nem is volt megkötve — a csete-paté, a vitézi tusa a végeken nem szűnt meg soha. Széchy György atyja is végbeli kapitány volt. Fegyverzörej közt teltek el a gyermek napjai s alig hogy fölserdűlt, már neki is lóra kellett ülnie és harczra szállania. Korán megkóstolta a katonaélet örömét, de bajait is. Az első adat, mely róla fönmaradt, azt jelenti, hogy török fogságba került. Yalami határszéli csetepatéban érhette a szerencsétlenség. Széchy György s több fiatal bajtársa, mind Gömörmegyei urak 1593-ban kerültek a török kezébe s a Rimaszombattól egy puskalövésnyi távolságban épült Zabar (Szabatka) török erődbe hurczoltattak. De nem sokáig *) Az esetet Istvánffy Miklós említi az 1593-ki események közt. .27 könyv. Széchy György ekkor még csak tizenhat éves volt. Noha a XVI. század második felén élt egy másik Széchy György is, még is min-