Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - IV. közl.

TÖRTÉNETÉHEZ. 323 viczky János állapítsák meg a királyhoz benyújtandó folyamodvány szövegét. 23-án ismét a nádorhoz hívattak a rendek. Az ausztriai alkancellár mint királyi biztos előadta, hogy a király fájdalommal és kedvetlenséggel tudta meg, miszerint a főrendűek és a nemesség közt keletkezett viszálylyal töltik el a drága időt. A vitás kérdés elintézésére annál kevésbé van idő, minthogy ő felségét a német birodalom és az egész keresztyénség ügyei már elszólítják. Felhívja tehát a rendeket, egyszersmind határozottan parancsolja is, hogy mindkét fél jogainak és szabadságának épségben tartása mellett, halasszák a vitás sérelmet a következő országgyűlésre. A sokat zaklatott és gyanúsított nádor intette a rendeket, hogy a király parancsának engedelmeskedjenek, kiemelte az ausztriai ház kegyelmes uralkodását, de azt is kijelenté, hogy a pártütőkre szigorúan fog ügyelni. Hevétől elragadtatva, következő szavakra fakadt : »Palatinusságot soha nem kívántam, most sem » kívánom, nem kell, de erővel adtátok reám. Nem engedem, egy úrnak legyen annyi jószága zálogban, mint énnekem, de nem torkomra költöttem, hanem hazámnak javára, ő felsége szolgálatjára. Nem engedem, hogy kegyelmetek között egy is volna eszesb, okosabb nálamnál, az ki ezt a dolgot énnálanmál jobban értené« stb. — De a nádornak $em fenyegetései, sem kifakadásai nem tántorították el a rendeket. 24-én felolvasták a királyhoz teendő felterjesztést s annak átadásával Chrenkőczyt, Perneszyt, Bogádyt, Szemerét, továbbá Kassának és Nagy-Szombatnak követeit bízták meg, Mednyánszky Jónást pedig az audientia kieszközlésére kérték fel. Folyamodványukban, a legrégibb idők óta érvényben álló törvények idézésével részletesen kifejtik, hogy a birtok és személyes jogokra nézve soha sem volt különbség Magyarországnak fő és alsóbb rangú nemessége között és az alsóbb rendű nemesség soha sem tartozott a főrendűek hatósága alá. Kérik a királyt, ne engedje érvényesülni a főurak és főpapok akaratát, hanem tartsa fenn sértetlenül a nemességnek törvények és királyi decretumok által biztosított előjogait és régi szabadságát. Nem ismerem a király válaszát, sem a rendeknek további magatartását ; de a márczius 26-án megerősített törvények 2-ik czikke a főrendűek akaratának kifolyása, amennyiben a nemesség sérelmének elintézése a következő országgyűlésre utasíttatott. A főrendűek a vitás kérdésnek törvénynyel leendő elintézéséig eltiltattak az igényelt jurisdictiótól és az ennek ellenére netalán indí-') Lőcsei levélt. »St. et Ord. supplicatio in puncto praerogativae nobilitaris a magnatihus et clero vehementissime oppugnatae.« 21*