Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: A pápa békeközvetítése Báthory és az orosz czár között

Л SZliOllYEK MURÁNYBAN. 311 E jóakaró közbelépésnek sokáig nem lett eredménye. Széchyné nem akart engedni s esetleg a törvényes eljárástól, a pörtöl sem riadt vissza. Pedig Thurzó Ádám a kellemetlen czivakodás daczára sem feledkezett meg soha az anyósa iránti köteles tiszteletről. Levelei a legszívélyesebb és a leggyöngédebb hangon írvák. Váltig erősíti, hogy nem ő és neje okai, hogy a viszályos kérdés rendezve nincs. Ez nem ő rajtok múlik. Még inkább védi magát azon szemrehányás ellen, mintha anyósa ellen támadt volna. »Fiú az atyjára — írja — leány az anyjára azzal nem láttatik támadni, ha igaz jussát illendőképpen exequálja. Mi minden igyekezetünkkel azon voltunk és vagyunk, hogy teljes életünkben nagyságodnak, mint szerelmes anyánknak alázatos szolgálatunkkal kedveskedjünk.« Végre 1633. Február utolján Széchyné hajlandónak mutatkozott engedni s létrejött a megegyezés az anyós és vő között. Egész örökségét azonban Thurzóné ekkor sem kapta ki, miért még négy év múlva is — akkor már második férjére — hagyja anyjánál levő pénzét és más értékét. x) Egy évtized múlva, midőn féllábbal már a sírban állt, még ridegebben összeütközött legidősebb leányával Máriával, ki akkor törvényesen el volt választva második férjétől, rozsályi Kun Istvántól s erdélyi birtokán Tasnádon lakott. Az anyának több féle oka lehetett leányára neheztelni. Elválásának kalandos, kissé zajos története visszatetszett a puritán erkölcsű anyának. De még sem ez idézte föl -haragját. Az elválás s a vele járó zajos események után, melyek 1637-ben történtek, az özvegy még éveken át zavartalan jó viszonyban élt leányával, ki gyakran meglátogatta s heteket töltött Murányban, mig az anya saját főembereit küldte le hozzá Tasnádra, hogy gazdaságát rendbe hozzák s az ellene indított különféle perekben segélyére legyenek. De Mária jó gazdasszony volt ugyan, csakhogy pénzzel bánni, takarékoskodni nem tudott soha. Örökös pénzzavarral küzdött s hol ékszereit adta zálogban, hol pedig valamelyik jószágát adogatta el. Kétségkívül anyjától is gyakran kért pénzbeli segélyt s mivel mindezzel sem tudta ügyeit rendezni, a haragvó Széchyné azzal fenyegette, hogy kitagadja. 1641 nyarán Mária otthon időzött Murányban. Ekkor történt az összekocczanás. Az anya azt követelte leányától, hogy állítson ki bizonyos reversalisokat, melyek alapján önkényt lemond az anyai örökség egy részéről. Mária nem akarta e kívánságot teljesítni. Ekkor Széchyné Máriát »szoros és kemény őrizet alá« helyezte s »erőszakkal és hatalmaskodva« letartóztatta mind addig, míg a kívánt okmányokat alá nem írta. Hasztalan tiltakozott a leány az erőszak ellen; fogva maradt, 1) Az íratok N. Muzeum Forgách-lev.