Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: A pápa békeközvetítése Báthory és az orosz czár között

296 A PAPA BÉKEKÖZVETÍTÜSE lovassal, aranyos köntösben, drága kövekkel ékesen. Leszállottak lovaikról s úgy köszöntötték a követet, urok a nagy czár nevében, a kinek neve említésénél végtelen bosszú czímeit mind előszámlálgatták. Azután kérdezősködtek (épúgy, mint Smolensk alatt) a czár nevében a pápa hogylétéről s utazásuk felől s a kölcsönös üdvözlések után egy ezüstös szerszámú szép fekete lovat vezettek elő ezekkel a szavakkal : a mi nagy urunk ezzel mutatja irántad jóindúlatát. Ezzel a szőrköntösü 5 barát a fényes kiséret között a városba vezettetett, férfiak és asszonyok nagy tömege kisérte őket szállásukig. Az ebéd, melyet tiszteletükre az első nap rendeztek, alkalmat ad Possevininek elbeszélni egyetmást a muszka étkezési szokásokról. Az asztal közepén babonás szokásból egy nagy febér kenyér állott, mellette só és egy-egy csészében eczet, és bors. Az ebédnél az 5 követen kivűl az öt pristav s vagy 60-an vettek részt. A czár egy ifjú bojárt küldött képviselőjéül. Ez Possevini mellett ült s midőn ételt hoztak be, felállott, levette fővegét s ünnepélyes éneklő hangon elszámlálta a czár czímeit s ezekkel a szavakkal kínálta az ételt: a mi nagy fejedelmünk ezáltal mutatja irántad jóindúlatát. Az utolsó fogásnál a czár képviselője felkiáltott : cleb da sol ! (azaz kenyér és só) a mi az ebéd végét jelenti. Ezt a felkiáltást Szt-Sergiustól származtatják, a ki azelőtt mintegy 190 évvel, midőn Demeter czár nála volt, ezzel a felkiáltással űzte ki czellájából az ördögöt. Azt hiszik az oroszok, hogy az minden bajt eltávolit. Ebéd végén a követek szobájukba vonúltak, de tüstént utánok mentek a pristavok, hogy őket nemzeti szokás szerint különféle italokkal gyönyörködtessék. De Possevini a szeszesitalokat visszautasította, azzal a kijelentéssel, hogy ő már eleget tett a természet kívánalmának s hogy a papoknak, a kik naponként a Krisztus testével élnek, józan életet kell folytatniok. Másnap megjelentek a pristavok egy írnokkal, hogy az ajándékokat (mert aczár elibe nem szabad követnek ajándék nélkül járulni) feljegyezzék, mellé írván mindegyikhez az ajándékozó nevét. Egyszersmind jelentették, hogy másnapra legyenek készen, hogy a czár vidám szemeit megtekintsék (ez a szólásforma az audientia kifejezésére). Aug. 20-ikán az audientia napján a pristavok nagyszámú