Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. DEMKÓ KÁLMÁN: Az 1637-38-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez - I. közl.

238 az Ki37 ЗЬ-iki pozsonyi országgyűlés ellenkezik. A következő napon már enged, csak a »status evangelicus« elnevezésen akad meg. A világi katholikus követek a »status« szó mellőzésével egyszerűen az »evangelicorum« (t. i. gravamina) kifejezést akarják használni. A papok pedig nem akarják a protestánsoknak megengedni az »evangelicus« elnevezés jogos használatát, mert a katholikusok is »evangelicus«-ok. A nádorral együtt azt ajánlják, hogy az evangélikusok » augustanam et helveticam confessionem profitentes« czímmel illettessenek. — Az evangélikusok megharagudva a fölött, hogy ők már se »sfa/ws«-ok se »evangelicus«-ok ne lennének? — elhatározták, hogy eddigi határozataiktól egy körömnyire se térnek el (ne latum ungvem discedatur). A vita ötödik napján (jan. 12-én) Illésházy Gáspár, Nyáry Lajos és Bernát főurak közreműködése mellett megújították határozatukat. Az ugyanazon napon tartott összes ülésben Lippay György cancellár, Draskovits János, Sennyey Sándor, Wesselényi Ferencz és Ferencfl'y Lőrincz a főrendüek nevében felszólították a rendeket, hogy az evangélikusok által a királyhoz felterjesztett folyamodványnak szövegét nyilvánosan olvastassák fel. Annak felolvasása után kitört a vihar. A cancellár elkeseredetten kelt ki az evangélikusok vakmerősége ellen, melylyel a katholikusokat merték a tárgyalások húzása halasztásával vádolni. Ezen sérelmet megtorlandó, felhívta a katholikus rendeket, hogy az evangélikusok sérelmeinek teljes mellőzésével folytassák a tárgyalásokat. Az evangélikusok mereven ragaszkodtak az 1608-iki törvényekben, a régi szokásban, a királyi decretumokban és az országgyűlések actáiban gyökerező »status evangelicus« elnevezéshez. Kijelentették, hogy ha sérelmeik fel nem említtetnek, ők semmiféle további tárgyalásokba nem bocsátkoznak. Megüzenték erd a nádornak, ki azonban a főrendűekkel együtt a cancellár által indítványozott határozat mellett maradt. 13-án reggel a főrendüek a cancellárt, Sennyey Sándort, Osáky Istvánt és Barkóczy Ferenczet küldöttek át a rendekhez. Ezek fejtegetni kezdték, hogy az evangélikusok sérelmeit felvenni lehetetlen, mert a katholikusok nem változtathatják meg előbbi határozatukat, —felesleges, mert sérelmeiket már felterjesztették a királyhoz, — szükségtelen, mert a királyi leírat a vallási viták mellőzésével rendelte folytatni a tárgyalásokat s ebbe már az evangélikusok is beleegyeztek. Azt nem ellenzik a katholikusok, hogy az evangélikusok »bona fide absque omni fraude et. doln« élhessenek a »status evangelicus« elnevezéssel. Az evangélikusok erre bizottságot küldöttek ki, felkérni a nádort és a személynököt, adjanak nekik assecuratoriát arról,