Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. DEMKÓ KÁLMÁN: Az 1637-38-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez - I. közl.

2.30 az 1G37—38-1k1 pozsonyi országgyűlés A gúnyos visszautasítás csak növelte az ellentétet. A személynök mereven ragaszkodott a nádor átiratához való csatlakozáshoz, az evangélikusok pedig a tegnapi küldöttséget ismét a nádorhoz küldötték. A rendek sürgetésére a személynök ment a küldöttség élén, a nádorral közölni az evangélikusok határozatát. A főrendek és a nádor nagy visszatetszéssel fogadták a közölt határozatot. Felszólították a küldöttséget, hogy vétessék az ügyet új tanácskozás alá és a 14-én tartandó közös gyűlésen viseljék magukat engedékenyebben. 13-án már reggeli 4 órakor kezdték meg tanácskozásukat az evangélikusok. Nyári Lajost felkérték, eszközöljön ki részükre fogadtatást a királynál. Nyári hosszabb vonakodás után engedve a kívánságnak, sikeresen járt el megbízatásában s még ugyanezen a napon az Illésházy lakásán ismét összegyűlt pártfeleit azon hírrel örvendeztette meg, hogy a király 15-én délelőtt 10 órakor fogadni fogja őket. A 14-iki közös gyűlésen a személynök megkísérti a békés kiegyezést. Ismételten kéri az evangélikusokat, hogy a nádor atyai intéseinek engedve álljanak el követelésüktől. E közben a nagyváradi püspök és Forgács Ferencz jöttek a főrendűek nevében sürgetni a rendek határozatát. Válaszúi nyerték, hogy az evangélikus rendek annál is inkább megmaradnak eddigi határozatuk mellett, minthogy a királyi fogadás ideje már ki van tűzve s ezt megváltoztatniok nem lehet. Ha azonban a nádor még ma találna oly alapot, melyen óhajtásuk szerint kiegyezhetnek, ők az egyezkedésre is hajlandók. Hosszú várakozás után, délutáni 1 órakor a győri püspök, Draskovits János, Pálffy János és Forgács Zsigmond jöttek át az üzenettel. A nádor csodálkozását fejezi ki a fölött, hogyan jutott eszükbe az evangélikusoknak egyenesen a királyhoz fordúlni. Olyan újítás ez, mely szakadást és összeesküvést vonna maga után, de ő semmi áron sem fogja megengedni, hogy törekvésük érvényesüljön. A főpapok és főrendűek semmi más módot nem találtak, mint a vallási ügynek teljes elejtését, a mint azt máisok év óta g//akorolták a rendek. Az evangélikusok viszont kijelentették, hogy mindaddig nem engednek, míg az elvett templomok vissza nem adatnak és a sérelmek okozói el nem veszik büntetésüket. A katholikus urak meg akarták hiúsítani az evangélikusok fogadtatását. A személynök a legközelebbi ülés napjáúl 15-ét tűzte ki, de ezt az evangélikusok protestatiójára el kellett ejtenie. A nádor és a katholikus főrendek Lippay György cancellárt, Pálffy Jánost, Bánffy Kristófot és Csáky Istvánt küldték 15-én reggel a királyhoz. A király ezeknek tudtukra adta, hogy az