Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. FRAKNÓI VILMOS: II. Ulászló királylyá választása - III. közl.

KIKÁLYLYÁ VÁLASZTÁSA. 195 Azonban Beatrixnak is voltak a főrendek soraiban pártolói és hívei ; a kiket hozzá részint érdek, részint a nagy király emléke iránt táplált kegyeletök csatolt. Emellett Ulászló híveinek is tekintettel kellett lenniök a nápolyi udvarra, valamint az azzal rokoni összeköttetésben álló olasz és spanyol uralkodó házakra, a melyeknek jóakaratát az ország és királya részére biztosítani kívánatos volt. És attól tarthattak, hogy Beatrix, ha ajánlatait Ulászló visszautasítja, Miksához fog csatlakozni, megnyitja előtte a maga és az esztergomi érsek várait; a mivel gyakorta fenyegetődzött. Yégűl nagy nyomatéka volt Beatrix nyilatkozatának, hogy az országból távozva, követelni fogja a házassági szerződése értelmében őt megillető (nyolczszázezer forintra tehető) összegeket, melyeknek kifizetésére az ország képtelen volt.2

) A Beatrix mellett és ellene szóló érvek súlya úgyszólván egyforma volt. Ily körülmények között, azok, a kik Ulászló pártját vezették, kétszínű politika követésére szánták el magokat: megnyugtatni és kielégíteni Beatrixot, azon utógondolattal, hogy majd a mikor Ulászló trónja meg lesz szilárdítva, elutasítják igényeit. Nem sejtették, hogy csakhamar eléri őket a kétszínűség rendes büntetése, mely abban áll, hogy veszélyesebb bonyodalmakat támaszt, mint a melyeket elhárítani kíván. Ulászló habozás nélkül ráállott a méltatlan színjátékra, a mely nem volt első életében. Már 1476. óta házassági szerződéssel volt lekötve a brandenburgi őrgróf leányához, Borhálához, ') »Regina . . . uni versas arces, tam suas, quam archiepiscopatus Strigoniensis ... ex subita furia et indignatione in potestatem Maximilian! daret, prout dare velle sepenumero et aperte eomminata extitit.« (Bako;s Tamásnak 1491. april 29-én Treviglioi Maffeohoz írt levele a milánói állami levéltárban.) 2) Beatrix 1494. nyarán Rómába küldött informatiójában úgy adja elö a történteket, hogy a magyar rendek kérték föl arra, lépjen Ulászlóval házasságra, de ó' azt válaszolta volna nekik, hogy ó' özvegységben marad, és az őt megillető összegek kifizetését követeli ; a magyar urak megújították kérésöket, a pápa és a nápolyi király által is hatottak rá. — Ezen ügyvédi irattal ellenkezőleg szólnak a milánói követ jelentései, melyeknek bizonyára nagyobb a hitelességök. 13*