Századok – 1885

Könyvismertetések és bírálatok - BARABÁS SAMU: Irodalom- és műveltség-történeti tanúlmányok a Rákóczi korból írta Thaly Kálmán ism.

168 TÖRTÉNETI IRODALOM. annak fejlesztésével. Minő rendkívüli hatása volt a római jog fejlődési történetében már az »interpretatioXII. tabularum«-nak ! S mily rohamosan izmosodott évtízről-évtizre a római jogtudomány befolyása a jogfejlődésre ! S ha a római jog hatalmas organizmusának ama csodás szerve : a praetor, — ez az egyszerű jogszolgáltatási közeg, ki azonban nagyobb befolyással volt a hazai magánjog fejlesztésére, mint bármely törvényhozó testület, — ha mondjuk, a praetor a jogi eszmék új sorozatának előharczosa gyanánt lép föl, úgy ismét a római jogász az, ki a fejlődő kor kívánalmaihoz símúló, uj jogi eszmét, a zsenge újszülöttet dajkálja, erősíti és életképessé teszi. Mert ő az élet részére dolgozott. Nála elmélet és gyakorlat egymással elválhatatlanúl összeforrva jelentkeznek, — oly jelenség, mely talán sohasem képezhette az irigykedés méltóbb tárgyát, mint napjainkban, és különösen hazánkban, — és bízvást kijelenthetjük, hogy elérhetetlen sikereik döntő oka ép e körülményben rejlik. Innen van az, hogy a római jogászok még mind nem szűntek meg az összes művelt népek jogi mesterei maradni. A hivatását betölteni akaró magyar jogász épúgy nem nélkülözheti az ő iskolájukat, mint bármely más nemzet juristája. Tény az, hogy az Ö-, aránylag nagy számban ránk maradt irataikban van a római jognak az a becse lefektetve, mely nincs hely- és időhöz kötve, hanem a müveit emberiség közkincsét képezi s a melg akkor sem. fog elenyészni, mikor a római jog positiv jelentőségének már végső nyoma is eltűnt. Mindezeket azért tartottuk szükségesnek előrebocsátani, mert ezek által véltük leginkább jelezhetni azt a kiváló szolgálatot, melyet Vécsey hazai romanisticai irodalmunknak tett, azzal, hogy két római korifeus pályáját és működését dolgozá föl. Látszik, hogy tárgyát előszeretettel tanúlmányozta. Ritka buzgalommal gyűjté, dolgozá föl és veté egybe adatait s mert fejtegetései saját közvetlen forrástanúlmányaira támaszkodnak, nem nélkülözzük azokban azt a kellemes üdeséget és világosságot sem, mely a jogtörténeti irodalom nem egy termékét teszi egyaránt csekély értékűvé és élvezhetetlenné, de a melyekkel Yécsey tárgyát a nemszakemberre nézve is hozzáférhetővé tudja tenni. Mindezek oly érdemek, melyeket elismerésselkell registrálnunk, de a melyek egyúttal indokolják, hogy mindkét dolgozat tartalmát, röviden, e folyóiratban is megismertessük s ezzel a jogászok testületén kivűl álló történészek figyelmét is fölhívjuk arra. Az 1882-ben megjelent akadémiai fölolvasás ama Lucius Ulpius Marcellusnak pályáját és működését tárja elénk, ki, mint szerző mondja és kimutatja: »élt, működött és emléket hagyott