Századok – 1885

I. Értekezések - KÁPOLNAI P. ISTVÁN: I. Miksa császárnak Bécs és Székesfehérvár elfoglalására vonatkozó 1490. évi feljegyzései

1 во KÜLÖNFÉLÉK. e század közepén, külön várat képezett, melynek a sikaxnjain túl fekvő, szintén erős gátakkal és mély árkokkal bekerített külvárosai, mind megannyi külső várművekűl szolgálhattak. A belvárost védő gát igen magas és tág volt ; a széles és mély árokban levő csatornába vizet lehetett bocsátani és a gát erős várfala hosszant számos vártorony és bástya könnyebbítette a védelmet. A XV. század várépítői és katonái Bécset fegyverrel be nem vehetőnek tekintették és Mátyás királyunk is, Bécs ostromakor, nem az ágyúk és várvívó gépek hatására fektette a fősúlyt, hanem a kiéheztetésre. Ha tehát a magyar országnagyok 1490-ben Bécs megvédéséről kellően gondoskodnak, akkor a magyar helyőrség az osztrákföldi hódítások e legnevezetesebb pontját mindenesetre addig megtarthatta volna, míg Magyarországon a királyválasztás megtörténik és az új király a magyar birodalom nyugati határain túl fekvő bódítások biztosítására a szükséges intézkedéseket megteszi, vagy azokat előnyös béke kieszközlésére felhasználja. Szapolyay István, Alsó-Ausztria kormányzója, azonban ebez nem értett. Hatezer embert hagyott ugyan Ausztriában, ámde ezen, az akkori viszonyokhoz képest tekintélyes haderőt nem összpontosította Bécsben és még kevés, de hadászatilag fontos helyeken, hanem 21 felé forgácsolta szét. Minden rozzant, jelentéktelen váracskában, melyet Mátyás király néhány órai vívás után bevett, magyar várőrséget hagyott, a miért is Bécs, a hódítások súlypontja védelmére csakis 400 ember jutott! Pedig oda legalább is 4000-et kellett volna rendelni és még akkor is a külvárosokat el kellett volna hagyni és csakis a belváros védelmére szorítkozni. Az akkori időben ugyanis valamely vár védelmére annyi embert véltek szükségesnek, hogy — a tüzéreket beleértve — a várfal hosszában minden lépésre egy ember jusson és még félannyi tartalékban maradjon. E szerint tehát a Bécs belvárosát bekerítő, 2000 lépés hosszú várfal megvédésére legalább is 3000 ember kellett és bizonyára még 1000 ember szükséges lett volna részint a »Burg« megszállására, részint pedig a bécsi polgárságnak Miksához szító részének fékentartására. A Bécsben hagyott csekély helyőrség élén Upor László állt. Keveset tudunk e magyar hősről, de az a kevés is elég arra, hogy őt a magyar nemzet legjelesebb katonái közé soroljuk. Ha szerencsésebb nemzetnek fia, akkor nevét minden iskolás fiú ismerné ; nálunk Upor László nevét csakis néhány tudós olvasta, - a nép, e magyar vitéz hírét soha sem hallotta.