Századok – 1885

I. Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Karancsberényi báró Berényi György élete és politikai működése 1601-1677.

ÉLETE ÉS POLITIKAI MŰKÖDÉSE 11)01 — 1077. 153 A törökkel folytatott harczok arra ösztönözték Berényit, bogy vagyonának és személyének védelmére Bodokot erősséggé emelje s ezáltal mind családjának, melynek körében igen keveset időzhetett — biztos menedéket adhasson, mind pedig a környéket megoltalmazhassa a török rablásaitól. •— E czélból Lcopoldhoz folyamodott, a ki 1662. jul. 12-én kelt oklevelével megengedte neki, hogy Bodokot »pro conservatione et securitate sui rerumijue suarum ac aliorum vicinorum« erősséggé építhesse, s egyszersmind felruházta ezt mindazon jogokkal, melyekkel a többi várak bírtak. Az 1662-iki nagyhírű pozsonyi országgyűlésen nevezetes szerepet játszott Berényi. A protestáns rendek ugyanis őt választották közbenjárójokúl s mint maga mondja »őfelsége előtt háromszor, Portia herczeg előtt ötször voltam szószólójuk.« De közbenjárásának kevés eredménye volt, a vallássérelmek nem nyertek orvoslást, s a protestáns követek, mint tudjuk, Zrínyi Miklós eltávozása után a végsőkig izgatott kedélylyel hagyták el az országgyűlést. — Berényi fölismerte az idők jelét, tudta, hogy az össze halmozódott tűz anyagnak csak egy véletlen szikra kell, hogy lángra lobbanjon s ezokból mindent elkövetett, hogy az elégűletlenekct visszatartsa oly lépéstől, mely meggyőződése szerint okvetlenül a legnagyobb veszélybe sodorná nemzetünket. Azon intelmek, melyeket a protestáns rendek kérésére ez országgyűlés folyama alatt írásba foglalt, mély politikai belátásáról, s higgadt államférfiúi bölcsességéről kitűnő bizonyságot tesznek. — Mindenekelőtt arról igyekszik meggyőzni a protestánsokat, hogy egy általok felkeltett mozgalomnak semmi eredménye sem lehet. — »Nem mondhatni ugyan — így szól Berényi, hogy nem volnának difficultási a magyar nemzetnek, de azokat el akarván távoztatni, lelő, hogy nagyobb akadályokba ne essenek: mert »az imperiambeli békesség már ezelőtt 12 esztendővel helyreállt.« »0 felségének számos liadai benn az országban. Tekintsék meg azt is, hogy az végházakban az ő felsége praesidiumi.« »Ellenben a mi magyar erő Erdélyben, a partiumban s az Felső-Magyarország részeiben volt ennek előtte, emlékezzenek meg róla, mint járának Lengyelországban Rákóczival és maga is azután maroknyi hadaival Fenyesnél.« Ezután elősorolja, miként győzedelmeskedett a római császár 1618. óta minden ellenségein. » A svéd itt tette le az életét, a danus alig kaphatta meg a gályát, mazulljá lett Fridericus stb. A törökre és a francziára'számíthatnak ugyan, mondja tovább Berényi, de az első »soha a más ember kebelébe eperjet nem szedett, a franczia penig igen nagy messze ide« De Berényi szerint afranczia segítségnek nagyon kevés hasznát is vehetnék, mert ez temérdek