Századok – 1885

I. Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Karancsberényi báró Berényi György élete és politikai működése 1601-1677.

142 KAHANCSBÉRÉNYI BÁRÓ BERÉNYI GYÖRGY biztosítva volt. A káptalanok teljesítették a beigtatást, melynek Berényi András maradékai — minthogy magukra nézve sérel­mesnek találták, ellentmondottak ugyan, de belátva perlekedésük sikertelenségét, csakhamar kiegyeztek rokonaikkal. — Ily módon egy nagy gondtól szabadult meg György, s most már könnyebb szívvel nézhetett a jövő elébe. Ezalatt a protestánsok sérelmei már oly mérvet öltöttek, hogy I. Rákóczi György elérkezettnek hitte az időt fegyvert ragadni s szövetségre lépvén a svédekkel, csak a porta engedé­lyére várt, hogy Ferdinándot megtámadhassa. Eszterházy nádor igen jól volt értesülve a fejedelem czélzatairól s mig egyrészről egész befolyásával oda működött — hogy Ferdinánd a vallá­sérelmeket orvosolja — s ezáltal a kitörendő háborúnak elejét vegye, addig másrészről védelemre is gondolt — s több intéz­kedései között vármegye szerte rendezte a nemesi fölkelést. A nyitramegyei fölkelő nemesség 1643. aug. 25-én genera­lis főkapitányává Berényi Györgyöt választotta, s e minőségében, midőn Rákóczi 1644. tavaszán végre kinyerve a porta engedélyét Magyarországba tört — ő is a királyi hadakhoz csatlakozott. A vallás és alkotmányos szabadság védelmében indított hadjára­tok mindig nagyon népszerűek voltak hazánkban, de sohasem inkább mint jelenleg s Rákóczi György lépten nyomon sokasodni látta seregét s egypár könnyű győzelem után Felsőmagyarország nagy része hatalmába került. Berényi a hadjárat folyama alatt kevés időt tölthetett csa­ládja körében s csak midőn Rákóczi ügyesen megalkudva a viszo­nyokkal, hogy legalább az eddig elért eredményeket biztosítsa, hajlandó volt megbékélni Ferdinánddal, — térhetett vissza Bodokra, s 1645. jul. 16-án elsőszülött leányának Katalinnak, Szlavniczai Sándor Jánossal való eljegyzését ünnepelte. — A lakadalom a következő év febr. 11-én tartatott meg Bodokon, a mikor a menyasszony életének 16-ik évét betöltötte. De a leánya boldogsága felett érzett örömhöz, csakhamar keserűség is járult. Már régibb idő óta betegeskedő neje 1646. ápr. 1-én meghalt. — Berényi — nem tudjuk mi czélból a tiszai részekben tartózkodott, midőn e szomorú eseményt hírűi vette ; sietett azonnal hazafelé, de az útak veszélyessége miatt csak junius végével érkezett Bodokra, a mikor is elhunyt feleségének megadván a végső tisztességet, julius 1-én a nagy korosi templom sírboltjában helyeztette örök nyugalomra. E veszteség nagyon érzékenyen sújtotta Berényit. Maga példás hűségű, gondos feleséget, kiskorú gyermekei szerető édes anyát, a bodoki háztartás vezetőjét vesztette Kereszthury Zsu­zsánnában. György sokkal inkább el volt foglalva az ország és

Next

/
Oldalképek
Tartalom