Századok – 1885

I. Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Karancsberényi báró Berényi György élete és politikai működése 1601-1677.

ÉLETE ÉS POLITIKAI MŰKÖDÉSE 11)01 — 1077. 133 erősnek. — Nevelése a körmöczi kolostor zárt falai között nagyon egyoldalú volt, ki kellett azt egészítenie azokkal a hadi és társadalmi ösmeretekkel, miket a XYII-ik század szelleme egy hasonrangú ifjútól okvetlenül megkövetelt. Igen valószínű, hogy születéséhez s az akkori idők szokásaihoz híven néhány évet külföldi egyetemeken is töltött, s innen vissza érkezve valamelyik hatalmas főúr, talán a Thurzók vagy Forgáchok szolgálatába lépett, a hol alkalma nyilt megismerkedni korának kiváló szereplőivel, az uralkodó viszonyokkal, s megszerezni magának azon alapösmereteket, melyek jövendő pályájához elkerűlhetlenül szükségesek voltak. Ifjúsága Bethlen Gábor fejedelemségének legvirágzóbb időszakára esik. — Tanúja volt azon nagy horderejű eseményeknek, melyek állami életünkben fordúló pontot jeleznek, látta az alkotmányért való küzdelmek magasztos tényeit s midőn széles körű műveltségével, ifjú lelkesedésével a nyilvánosság elé lépett, a nikolsburgi béke már megköttetett ugyan, de még sokkal inkább forrongásban voltak a kedélyek, sokkal hatalmasabb volt a politikai élet zaja, semhogy leendő államférfiúi egyéniségének kifejlődésére, a kor uralkodó eszméi, az az erős nemzeties áramlat, s függetlenség után való törekvés, melynek Bethlen tagadhatlanúl nagy képviselője vala, maradandó befolyást ne gyakoroltak volna. Az 1626-ik évvel életének egyik legnevezetesebb ténye van egybekapcsolva. — Ekkor házasodott meg, Kereszthury András nádori itélömester leányát Zsuzsannát véve feleségül. Az eljegyzés még 1625. febr. 25-én történt, de a lakodalmat csak a következő év febr. 5-én tartották meg Szalakuzon,a menyasszony szülőházánál. — A fiatal pár egyideig Szalakuzon lakott, de miután 1626. decz. 23. György édes anyja elköltözött az élők közül, a bodoki kastély környéke napról napra pusztult, s a háztartás sajnosan érezte a női vezető kezek hiányát : György atyjának sürgető kérésére lakását Bodokra helyezte által — s megosztá vele a gazdaságra való felügyelet gondjait. Berényi Ferencz már ez időszakban, jóllehet tevékeny, de élemedett korú ember volt s minden gyermekét szárnyára bocsátva örömest visszavonúlt a jól kiérdemlett nyugalomba. György, miként mondani szokták szemefénye s aggságának legnagyobb öröme vala. Alig költözött Bodokra, egy 1628. decz. 20-án kelt szerződésnél fogva édes anyjának összes javait kezébe vette, s ezenkívül atyja, a szerzemények nagy részét, nemkülönben Koroson fekvő ős jószágát, arany és ezüst míveit, ruháit, öltözeteit, lóra való szerszámait stb. birtokába bocsátotta, maga részére a tisztességes ruhán és élelmen kivűl csak annyit kötvén ki, hogy »mikor derekas útra, octávára, székben kell menni, költséget