Századok – 1885
I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - II. közl.
122 ACSÁDY IGNÁC'Z. Széchy Taimis 17,000 frtban adta át menyének, Homonnay Mái iának és örököseinek.1 ) Ezzel meg volt vetve az önálló gazdálkodás alapja Széchyné számára. Ez időtől fogva reá nehezedett nemcsak a háztartás gondja, de a vagyonkezelés is mindenféle apró és nagy terhével. Mert a tizenhetedik század magyar főúri asszonya volt a családi vagyon gondviselésének legfelsőbb közege. A közpályán működő férfiút egész más irányú és természetű munka vette igénybe. Ha nem katonáskodott, országgyűlések, főispáni, tanácsosi vagy más teendők néha hónapokra elvonták övéitől. Az egyes helyek távol- < sága akkor is ugyanaz volt ugyan, mint ma, de a rossz utak és a gyarló közlekedési eszközök folytán egy-egy kirándülás Bécsbe, Pozsonyba, Nagyszombatba vagy csak a megye gyűléseire, gyakran heteket vett igénybe. Ehhez járúltak a hosszas táborozások, szüntelen hadakozások, melyek mind más irányban fogyasztották a férfi idejét. Gondoskodnia kellett tehát, hogy legyen otthon helyettesítője, természetes képviselője, aki a fizetett tisztekre ügyeljen s tevékenységöket ellenőrizze. E helyettesítő nem lehetett más, mint a feleség, az úrasszony. A magyar nő ez időben az anya mellett főleg vagyonkezelő volt. A nők e korbeli levelei telvék is gazdálkodási, üzleti, adásvevési s más ilyen nagyon gyakorlati dolgokkal. Nem szívok belső világának, érzéseiknek festésével töltik lapjaikat, nem szellemeskednek, nem érzelgősködnek, hanem soraik józan és tiszteletre méltó gyakorlatiasságot lehellenek. Magyarországban akkor nem volt királyi udvar, mely magához vonzza a főrangú hölgyeket, mely szellemök, érzelmeik finomodásával egyszersmind arra kényszerítse őket, hogy egyébbel se gondoljanak, mint a toilettekkel, melyekben a sok udvari ünnepélyen, barátnőik mulatságain tündökölni fognak. Az akkori magyar nő sokat élt egyedül várában, hova a közlekedési és közbiztonsági viszonyok folytán csak néha napján vetődött vendég. Igaz, hogy ilyenkor aztán kitett magáért, ellátta fényesen s egyhamar el sem bocsátotta. De ez is bizonyítja, hogy a vendéglátás nem minden nap eshetett meg. Nemcsak nevelése, hanem életviszonyai is a gazdálkodásra, a vagyonkezelésre utalták a magyar nőt. Ez volt szórakozása, mulatsága ; ez foglalkoztatta lelkét s űzte el köréből az unalom árnyékát. E foglalkozás azután egész lelkületében kifejeződött; nem nyomta el ugyan benne az asszonyi, gyöngédebb vonásokat, de komolyabb, edzettebb, az élet minden körülményéhez alkalmazkodni tudó jellemet adott neki. E nőnek nem volt ideje érzelgősségre, bölcseleti vagy metaphysikai okoskodásra, *) Az eredeti, magyar nyelven irt záloglevél Orsz. Lev. (N. A. 455: 32.)
