Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - II. közl.

120 ACSÁDY IGNÁC'Z. férjéhoz gyermekei egész ingó vagyonát, készpénzét, drágaságait, melyek roppant értékeket képviseltek. A gyermekek vizsgálatot kértek ez ügyben s Istváuffy Miklós 1602. május havában megbízta a jászói konventet, eszközölje a tanúkihallgatásokat. Sáros-, Zemplén-, Abaújmegyékből számos tanút, nemest és nem­telent, férfit és nőt hallgattak ki, nagyobbára olyanokat, kik a pénz elszállításában többé-kevésbé részt vettek. A vallomások szerint Fruzsina minden készpénzt és ingóságot magával vitt. Egyáltalán semmit sem hagyott gyermekeinek. A pénzt zsákok­ba, a drágaságokat ládákba rakták s három nagy társzekereken, mindegyiket hat ló húzta, szállították el. Pénzeszsák összesen 35, mások szerint 50 volt s a készpénz összege 80.000 frtra ment. Ebből az anya 25.000 frtot fentartott lepecsételt zsákokban gyer­mekei számára. De magával vitte Lengyelországba azt is, s midőn Samoborba érkezett a starostához, ez minden zsákot felbontott s a pénzt összekeverte. Fruzsina ez ellen felszólalt ugyan, de ered­ménytelenül. A tanúkihallgatások szerint Fruzsina azután Zalo­schia lengyel városban lakott, melyet 40.000 magyar forinton vett meg.Vagyonuk egy részét a gyermekek később valószínűleg visszakapták s Homonnay György lengyelországi birtokai leg­alább részben anyjától származhattak reá. Ezt sejteti azon tény, hogy György örökösei még 1648-ban fizettek ki egy nagyanyjok­tól származó lengyelországi adósságot, mit bizonyára nem tesz­nek, lia a nagyanyja aktiv vagyona nem ő reájok szállott volna. Anyja elköltözésével Mária már tizennégy éves korában némi önállósággal kezdte kezelni saját ingatlan vagyonát s már 1603-ból maradt fenn tőle eredő hivatalos okmány.2) Az élet tehát korán önállóságra szoktatta s viharai nem törték meg az ifjú leány lelkét, hanem évről-évre összhangzatosabban fejlesztet­ték a benne szunnyadó jó tulajdonságokat, nemesebb vonásokat. Egyénisége már teljes kifejlésre jutott, mikor huszadik évében 1608. második felében vagy 1609. elején Széchy Györgygyel házasságra lépett. Férje ősei várába, Balogba vitte ifjú hitvesét s ottan teltek el mézes heteik. De a nyugalom nem tartott sokáig. Sem a köz­viszonyok. sem Széchy tettvágyó természete, nyugtalan vérmér­séklete nem voltak olyanok, hogy akár a szeretett feleség mellett is sokáig maradjon az idylli magányban. A heves, fáradalmat, férfias szórakozásokat szerető ember hamar visszakívánkozott a tábori élet mozgalmaiba. És a nő, kit élete párjává tett, szintén ') Az idevonatkozó okmányok Jászon. 1602-ki oklevelek közt a 32. szám alatt. 2) Jászói konvent Lib. 16. fol. 24. Procuratoria eoustituit 1603.

Next

/
Oldalképek
Tartalom