Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - II. közl.

A SZÉCHYEK MURÁNYIBAN. MÁSODIK KÖZLEMÉNY. III. Tizenhét évig élt Homonnay Mária házasságban Széchy (-ryörgygyel s tizenhét esztendeig és kilencz hónapig — haláláig — viselte érte az özvegyi fátyolt. Sohasem tette le nevét ;-minden levelén, minden iratán ott van az elhunytnak neve, czímeivel együtt, s csak azután következik erős, férfias, sohasem reszkető kézzel írva, büszke és öntelt vonásokat mutatva a »Homonnay Marya.« Mindvégig a fekete pecsétet használja, a D. H. M. betűkkel és a Drugethek ősi nemzetségének, hét seregélyes vagy rigós czímerével. A hosszú gyász, melyet férje emlékezetének szentelt, a gyöngédség és tisztelet, melylyel említést szokott róla tenni, félreérthetetlenül megmondják, hogy a házasság első napjától kezdve mindaddig, míg orgyilkos kezek az egyház lánczát szét nem szakították, boldog és zavartalan volt. Bármi visszatetszőnek mutatkozik Széchy György jelleme, mint a politika, a nyilvánosság emberéé, esaládja körében, mint atya és férj más alakot ölt. Egyéniségének ez egyetlenegy megnyerő vonása, mely engesztelőleg hat és sok nagy fogyatkozásért szerez bűnbocsánatot. A zord, kegyetlen, kapzsi ember megváltozott, midőn a harczok mezejéről vagy az udvari fondorlatok színhelyéről szerető hitveséhez, apró gyermekei közé visszatért. Kapzsisága, dicsvágya végre is épen oda irányúltak, hogy családját a fény, hatalom, tekintély szivárványos létrájának minél felsőbb fokára emelje. Szerencsés volt vállalataiban. Szerzett czímet, vagyont, befolyást. De a legszerencsésebb abban volt, hogy jó feleséget, magához való hitestársat választott. Hogy pályája sikerekben oly gazdag és vagyona annyira felszaporodott, azt saját élelmessége mellett nejének köszönheti, ki sokban az ő jeliemi fogyatkozásainak kiegészítője, enyhítője, de mindenkor, jó és rossz