Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. FRAKNÓI VILMOS: II. Ulászló királylyá választása - II. közl.

К IRÁLYLYÁ VÁLASZTÁSA. 117 magyar urak szemrehányásait : hogy ő szentsége az országot, »Európa védfalát« elhagyja. x

) Egyéhkint is a pártszenvedélyek elhatalmasodott zajában a békére intő szózat nem talált meghallgatásra. Csak Váradi Péter, a kalocsai érsek karolta föl azt, és kijelenté, hogyha a béke fönntartására irányuló törekvéseivel czélt nem ér, Corvin János udvarát elhagyja és érseki székhelyére vonúl vissza. ígéretét csakhamar teljesíteni kellett; mert a négy megbízott tanácskozásai nem vezettek eredményre. 2

) Mindkét párt az elháríthatatlan küzdelemre készült. Corvin dános hívei nagy erőfeszítéseket tettek. Megkísérlették, hogy Zápolyai Istvánt megnyerjék. Két követ ment Bécsbe, fényes Ígéretekkel. De siker nélkül. 3

) Ugyanakkor, június 23-ikáu, a váradi püspök is Bécsbe útazott, hogy Zápolyainál az ellenfél igyekezeteit ellensúlyozza, és vele, valamint Ulászló királynak ott tartózkodó cancellárjával, Schellenberg Jánossal a teendők iránt értekezzék.4

) A pápai követ elkeseredésében azt írja a pápának, bogy már ő maga is úgy kezd gondolkodni, mint a magyarok ; kéri, hívja vissza, nehogy ezen megszégyenítő állásban tovább kelljen maradnia. (A nuntius június 24-iki jelentése.) 2) A pápai követ július 18-iki jelentése. 3) A milánói követ június 23. és július 12-iki jelentése. D. E. IV. 237. 4) A milanói követ június 23-ikán írja, hogy a váradi püspök az éjjel Bécsbe útazik, és egy hétig marad el. Ugyan ez július 12-iki jelentésében írja, hogy a váradi püspök azért küldetett Bécsbe, hogy a cseh cancellárral értekezzék, és »per riferire al Conte Stefano, quanto era facto et intendere lo parere suo.« (D. E. IV. 229. 234.) Corvin János követeinek és a váradi püspöknek Bécsbe menetele arra a téves magyarázatra adott alkalmat, mintha az ország rendei az eldöntést : a trónkövetelők közül melyiket fogadja el királyul a nemzet, Zápolyai Istvánra bízták volna. Nem kevéssé meglepő, hogy azt, a mi a történelem lapjain elszigetelve álló eset volna, a történetírás habozás nélkül elfogadta. A felelősség ezért Bonfint terheli. О beszéli, hogy miután a két párt megbízottai megegyezni nem tudtak, »conventum est inter eos, uti ad Comitem Scepusiensem duo utrinque oratores mitterentur . . . ut quemcumque Regem optaret, is ab omnibus aliis approbaretur. Joannes Varadiensis antistes a Regni proceribus missus est ; duo quoque a Coruino duce, qui Stephani voluntatem requirerent .... ,Stephanum inveninnt potius