Századok – 1884

III. Állandó rovatok - Folyóiratok szemléje - 376

TÁRCZA. 377 dikai társaság minden adatában és következtetésében helyeselt, csak még pótlólag óhajtandónak tartja a történeti vagy (commemorativ) államczímer megállapítását, melyben a Magyarországot jelenleg alkotó részek czímerein kívül, a volt tartományok czímerei is bcnfoglaltatnának, még pedig abban az alakban, a mint ezek azon korbeli királyaink pecsétein s egyéb emlékeinken előfordulnak, mikor tényleg a magyar koronához tartoztak. Szilágyi Sándor esaládtani adalékokat közöl. Br. Nyáry Albert Bosznia czimeréről közli az akadémiában tartott adatokban gazdag jelentését, melyben Bosznia czimerét a magyar közjog szempontjából óhajtja megállapítandónak s Fiedler bécsi levéltárnok véleményét érveivel teljesen megdönti. Tanulságos Nagy Gyulának értekezése a királyi hadbaszállások, hadak osztása és eztenkedd-nap themákról, melyekben e keltezési módokhoz adatokat szolgáltat. Majláth Bélának a Laczk nemzettségröl szóló tanulmánya teljes és csinosan írt geneologiai tanulmány. Tagányi Károly folytatja a nemesi oklevelek jegyzékét e közleményben a B. betűt fejezvén be. Vegyesek és hivatalos közlések zárják be a füzetet, melyet e rövid felsorolás után, azt hisszük, nem szükség bővebben dicsérni. — Az »Egyházművészeti Lap« III. füzetében megkezdi Ipolyi Arnold elnöki beszédét, melyet a Képzőművészeti Társulat f. évi közgyűlésén s mely formai szépség és eszmegazdagság tekintetében méltán csatlakozik Ipolyinak társulatunk kirándulásai alkalmával tartott monumentális beszédeihez. — A Pálosok sassini kincseinek leltárát egy 1782-ben készült összeírás alapján folytatólagosan közli. A rövid közleményekben az ötvösmü-kiállítás megnyitását írja le, s egy pozsonyi kanonok házi felszereléseit ismerteti. Az irodalmi rovat Bunyitay munkájának ismertetését folytatja. A füzetet vegyes rovat zárja be. — A Ludovica Akadémia Közlönye III. márcziusi füzetében lvápolnay befejezi »Esztergom hadtörténete« czímü becses hadtörténeti tanulmányát. — Az »Ungarische Kevue« III. márcziusi füzetében Hunfalvy János hozzá szól a horvát kérdéshez. Stare munkájának s a Kroatische Bevuenek néhány alaptalan s a történeti valósággal ellenkező állítását czáfolja »Horvátország állami önállósága« czímü czikkével, anélkül azonban; hogy ezekkel polemizálna, inkább csak reflectál va ezekre helyezi a kérdést tiszta világításba. E füzetben van befejezve »Absolon külföldi követjárása« is.