Századok – 1884
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - I. közl. 193
SZÉKE8I BERCSÉNYI IMRE. 207 kalandon kelle általesnie (akkor még !) keleten. Latinul, németül, olaszul már azelőtt is tudott, iskoláztatása idejéből ; most az olasz nyelvet Rómában időzése alatt még jobban elsajátította, és Ázsiában a törökben is alkalma volt magának bizonyos jártasságot szerezni, a minek később idehaza — a végekben — jó hasznát vevé. Általában pedig látköre, világ- és emberismerete véghetetlenül tágult. Azonkívül Jeruzsálemben a pápa ajánlatára megkapta a kilátásba helyezett kitüntetést is : az »Eques Sacri Sepulchri Salvatoris« lovagrend jelvényeit, ') mely czímmel és jelleggel Bercsényinek csak igen kevés honfitársa — Erdélyben csupán ő maga — dicsekedhetett. E lovagrenddel egyszersmind a Bercsényi-család czímere is változtatást, bővítést nyere. Az ősi Béresényi-czímer a vért egyetlen (vörös) mezejében koronás liármasbérczből emelkedő egyszarvú vala ; fölül a sisak koronájából ugyanily alak szökik elő. Miután pedig a Szent-Sír lovagjainak azon kiváltságuk van, hogy a szent városnak Jeruzsálemnek czímerét saját családi czímerökkel — de a díszhelyre téve — egyesíthetik ; ennélfogva a Bercsényi-ezímerpaizs is hosszában két mezőre osztatott, úgy, hogy a díszhelyet, a vért jobboldalát (heraldice) a jeruzsálemi czímer : ezüstmezőben egy nagy és négy kis aranykereszt foglalja el,2 ) míg a baloldali mezőt a család ősi czímere tölti be. A sisak marad a régi, a kiemelkedő egyszarvúval, a mely czímertani állat azonban telamon gyanánt a vért két oldalához is odaállíttatik.3 ) Mindazáltal a családtagok élhettek — a minthogy kivált Bél Mátyás ekként írja Bercsényinek lovagi ezímét : »Emericus Bercsény, Sacri Sepulchri Salvatoris Eques Auratus. " (Not. Hung. Nov. Geogr. Hist. Tom. I. p. 457.) Az »auratus« talán csak a jelvények minőségére vagy rendfokozatára vonatkozik. Az sem lehetetlen egyébként, hogy Bercsényi a Szent-Sír lovagja rendet és czímet csak második jeruzsálemi útja befejeztével nyerte volt el. 2) Jeruzsálem e ezímert, mint a két nemes érczből alkotottat, tehát heraldicai fogalmak sznrint a lehető legnemesebbet, Bouilloni Gottfried által történt visszafoglaltatása idejében kapta. 3) L. Bercsényi Imre Kassán 1635. június 23-kán gr. Pálffy Istvánhoz intézett levelének pecsétét a gr. Pálffyak senioratusi levéltárában Pozsonyban.
