Századok – 1884

III. Állandó rovatok - Vidéki társúlatok - 91

TÁRCZA. 93 szeti kutatásának legújabb eredményeként 4 karczolatos leletet mutatott be az ülésen nagy számmal megjelent tagoknak. A leletek elseje egy mészhasáb, mind négy oldalán tisztán kivehető rovásokkal, melyek csodálatosan hasonlítanak Sayce oxfordi tanár és E. B. Taylor angol anthropolog véleménye szerint az ázsiai syllaboriumhoz, s így tökéletesen be lett igazolva felolvasónak a társulat septemberi ülésén kifejezett föltevése. —A német anthropologusok 1882. évi frankfurti congressusán kifejtett abbeli nézete pedig, hogy a mi thrák-dák őslakóink Ázsiából eredt árja népek lehettek : azt Hochstetter bécsi tanár s az anthropologiai muzeum igazgatójának a hallstadti telepre nézve legutóbb kifejezett véleménye támogatja, ki az eddigi véleményekkel ellentétesen erősen vitatja, hogy árja népektől származott Italiába a cultura és nem megfordítva, Közép-Európába pedig a Duna völgyén át hatolt be és terjedett tovább az őskori műveltség. Schliemann is nem rég megjelent müvében Trója lakóit Thrácziából eredettnek nyilvánítja. Sayce különösen a svavistika jelnek tulajdonít nagy fontosságot s a mint az ősembertan haladásáról kiadott szemle szerkesztője : Klein is hangsúlyozza : ez kijelöli az ázsiai írásmód Európába hatolásának irányát. Tavaly a magyar tört. társulat közlönyében is hangsúlyozva volt, hogy ha e karczolatok írási volta 5—6 vagy 10 év múlva bebizonyítható lesz : társulatunk neve fényessé válik a tudósvilág előtt. S ime ily rövid idő múlva előkelő szakférfiak is odanyilatkoznak, hogy csak ugyan voltak az ős Dáciának is írásjegyei. Téglás Gábor főreáltanodai igazgató s társulatunk őre » Praehistoricus adatok Déváról« czím alatt nagy figyelemmel hallgatott értekezést olvasott fel, fejtegetvén s a dévai várhegy- déli oldalán talált edények és cserepek bemutatása által bizonyítván, hogy praehistoricus adatok tekintetében méltán sorozható Déva Tordos, Nándor- Válya és Algyógy mellé, melyek oly sok és nagybecsű leleteket szolgáltattak a tudománynak. A bemutatott edények között különös említést érdemel egy meglehetős ép, primitiv módon égetett, nagy gonddal díszített, kávés ibrikhez hasonló csésze, melyet a várhegyen levő kálvária mellett ő maga talált s tanítványai segítségével nagy vigyázattal ásott ki a szikla- törmelékek közül. König Pál főreáltanodai tanára vMithra-cultus próbáiról« értekezett. Mithra-cultusról írt nagyobb tanulmányának egyik részlete ez, melyben rövidbe foglalva ezeket mondja: A Mithra-cultus Kr. e. 70-ben meghonosúlván a római birodalomban, gyorsan terjedt s Traján légiói áthozták azt Erdélybe is. Hívei bérczeink között is több templomot építettek Mithrának — a legyőzhetetlen napnak. Ilyen a várhelyi (Sarmisegethusai) templom is, melynek még meglevő feliratos kövei és reliefjei a mi társulatunk birtokában vannak. A cultus titkaiba való fölvétel sok nehézséggel járt. A beavatandóknak szellemi, erkölcsi és testi próbákat kellett kiállaniok, mielőtt az u. n. mystek közé bejuthattak. E próbák (összesen 80) a legválogatottabb kínzásokból állottak. Hideget, meleget, éhséget, szomjusá-