Századok – 1884

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Évi jelentés a Magyarországi Dr. Okirattárról 89

90 TARCZA. adatát. így tehát a jelen év november elején másodízben kellett Kómába mennie, a honnan néhány nap előtt tért vissza. A tized-lajstromok a szükséges commentárokkal, és mindegyik egyházmegye XIV. századbeli térképével, az 1884-ik esztendő folytán fognak megjelenni. A bizottság ezen első sorozat első kötetébe az Árpádház korából fönmaradt kiadatlan emlékeket szánta. Ezek között egyház- és műveltségtörténeti szempontból a legjelentékenyebb IV. Béla király leánya a boldog Margit eanonisatiójára vonatkozó jegyzőkönyv, melyet 1276-ban a Rómából Magyarországba küldött pápai biztosok, a kihallgatott tanúk vallomásaiból fölvettek. Ezen jegyzökönyvet a mult század végén, Erdély nagynevű püspöke, gróf Batthyányi Ignácz Kómában lemásoltatta. A 160 folio-lapra terjedő másolatot Lönhardt Ferencz erdélyi püspök úr ő excellentiája a bizottság rendelkezésére bocsátotta. De azt szükséges lett volna az eredetivel összevetni. Sajnos, a római levéltárakban az eredeti példány ki nyomozására eszközölt kutatások ekkorig nem vezettek eredményre. így tehát ezen kötet kiadását el kellett napolni. A második sorozat első kötete, mely a mohácsi vészt megelőző időkből (1524—6) fönmaradt nuntiusi jelentéséket tartalmazza, sajtó alá adatott, és abból ekkorig 42 ív van kiszedve. Három kötetre fognak terjedni az I. Ferdinánd és János király udvaránál működő pápai nuntiusok jelentései, melyek jó részben már le vannak másolva. Egy külön kötetet fognak igénybevenni a Martinuzzi György meggyilkoltatása után a pápai biztosok által vezetett vizsgálat irományai és jegyzökönyvei. A bizottság tagjai körében fölmerült azon terv, hogy Budavára visszafoglalásának kétszázados emlékünnepe alkalmából, a pápainuntiusok 1686-ik évi jelentéseit e's a szent-széknek a magyarországi hadjáratra vonatkozó levelezéseit önálló kötetben bocsássák közre. A nuntiusok olasz nyelven írt jelentéseinek lemásolása a vatikáni levéltár tisztviselőinek felügyelete alatt, általok kijelölt másolókkal eszközöltik. Az olasz szöveg sajtó alá készítését és a nyomdai correcturát, a bizottság fölszólítására, Óvári Lipót országos allevéltárnok, ki olasz oklevéltári kiadásokban jártassággal bír, vállalta el. Mivel III. Pál pápa (1534—1549.) iratainak nagy része, a Farnese-levéltárral, Nápolyba került, és ott az állami levéltárban őriztetik, a bizottság szükségesnek látta, a vatikáni anyagkészlet kiegészítése végett, a Nápolyban őrzött nuntiusi levelezéseket lemásoltatni. Ezen munkálat végrehajtását szintén Óvári Lipótra bízta. A bizottság köszönettel fogadta a világi szakférfiak ilyetén közreműködését. De egyúttal élénk sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy ekkorig nem sikerült megnyernie egyházi szakférfiút, a ki hajlandó lenne erejét a Vatikani Okirattárnak szentelni, és hosszabb időt az örök városban tölteni. A bizottság kezdettől fogva belátta, hogy csak is ilyen állandó munkatárs segítségével érheti el a kitűzött czélját. És nem mond le azon