Századok – 1884
II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. SZALAY JÓZSEF: Die Deutschen in Ungarn und Siebenbürgen írta Schwicker ism. 74
76 TÖRTÉNETI IRODAI,OM. netírók azon általános hibája, hogy a tárgyalt résznek a valónál sokkal nagyobb szabású múltat szeretnek tulajdonítani, pedig helyesen mondja Krones, hogy »a magyarországi német elemnek a múltban is inkább kulturális, mint nemzeti szerepe volt.« Ezen a valónál minden áron nagyobb szerepadási vágy okozza, hogy szerző külön német nemzetiségi politikát űző elemet lát a »német eredetű mágnásokban«, ("pedig mindenki tudja, hogy az eredetnek ehhez absolute semmi köze nem volt), ennek tulajdonítható továbbá az a körülmény is, hogy a városokban egyszerűen német elemet lát, pedig a városi rend kezdetei Magyarországon olasz és németalföldi (vallon és flandriai) alapon nyugodtak. S bár maga szerző is azt vallja, hogy azon helyeken is, a hol a német elem tömegesen van együtt (erdélyi szászok földje, Szepesség), az első telepesek alsó-rajnaiak voltak (és pedig nemcsak flandrok, hanem vallonok, vagyis belgiumi francziák is), bár ismeretes, hogy éjszakkeleti Németországon, sőt magában Bécsben is a városi életnek ezen elemek voltak alapítói, mégis németeknek ír oly városokat, a melyekben semmi nyomuk nem mutatható ki (p. Esztergom, Fehérvár, Nagy-Várad) s német és magyar nemzetiség közti különbséget és ellentétet keres, mikor városok és nemesség közti viszonyról van szó. így esik, hogy a németek védelmére hozott intézkedésnek tartja, hogy a városokban csak polgárok tanúságát fogadták el, így az, hogy azon kiváltságot, mely szerint számos városban idegenek vagyis olyanok, a kik nem fizetnek, a vár óban házat, telket nem vehetnek, úgy magyarázza idegenek, vagyis nem németek, pedig nem polgárok. S miután szerző a városok lakosságában egyszerűen németeket lát, elmulasztja a ma már meglehetős bő adatok alapján kimutatni, mely városok voltak s mily részben németek. Egészen hibás a fölfogás, a melylyel a tizenhatodik és tizenhetedik századot tárgyalja. E korszakban a németeket számos városban háttérbe szorították a magyarok és a tótok. Szerző ezt a jelenséget mindenféle mesterkélt magyarázatokkal akarja megértetni, főleg az oligárchia túlkapásainak és a török pusztításnak tulajdonítván. Pedig a török pusztítás inkább arra szolgálhatott volna, hogy a német elem jelentősége növekedjék, hiszen épen a legtisztább magyar vidékek s velük a legnagyobb városok, mint Fejérvár, Esztergom, Pest, Nagy-Várad, Szeged, Eszék (a török előtt e város — mint polgárainak fönmaradt jegyzékéből kitűnik — teljesen magyar volt), kerültek az ellenség kezére. E jelenségnek különben igen egyszerű a magyarázata : miután e korszakban újabb német betelepedések nem voltak (egyesek jöttek ugyan, de számot nem tevőleg), a németeknek, mint minden országrészben kisebbségnek, veszteniük kellett. Az is tévedés, midőn a XVI-dik század azon törvényeit, a melyek a városok kiváltságainak