Századok – 1884

III. Állandó rovatok - Irodalmi Szemle 726

72 f) TÁRCZA. IRODALMI SZEMLE. Az őszi könyvpiaczon, talán már e soraink megjelenésével egyszerre, két nagy munka fogja a történetírás kedvelői figyelmét lekötni. Az egyik : a »Monumenta Vaticaua« második seriesének első kötete s a másik : »A váradi püspökség történeté«-nek III-ik kötete. Minthogy mindkettőt irodalmi rovatunk tüzetesebben fogja méltányolni, most esak egyszerűen registráljúk megjelenésüket. A »Monumenta Vaticana« 78 quart íve oly vaskos kötetet képez, mely már terjedelmével is meglepi az olvasót. Hátha még meglátja, hogy tulajdonképen harmadfél évről szólnak a jelentések, melyeket Campeggio és Burgio küldöttek Rómába, s melyek úgyszólva e nagy fontosságú évek diplomatiai működését tárják fel. Ez íratok egy része nem volt ismeretlen. Pray és Theiner többet közöltek belőlök ; az egyik latin fordításban, a másik az általa kiadott Monumentákban ; de csonkán és hibásan. Sőt újabb időben Balan is adott ki egy néhányát; de mindeniket teljesen, ugy mint az oratorok írták, csak itt veszi az olvasó. Ipolyi előszava eszmegazdagságával, tömöttségével a renaissance íróinak előszavait juttatja eszünkbe. Fraknói bevezetése amaz idők történetét foglalja magában. Ha már magában az a tény is, hogy a pápa a tudós világ számára megnyitotta a vaticani levéltárt, oly fontos esemény, mely a történetírásban fordúló pontot jelez (csak arra gondoljunk, hogy Rankenak a pápákról irt mukája mily nagy hatást tett): hát most midőn e liberalitásnak oly fényes eredményét látjuk magunk előtt, nem kell-e örömmel üdvözölnünk azt a tényt, mely egy nemzet történetére vonatkozólag sem oly fontos, mint a mienkre, mert minden nemzet sokkal több diplomacziai forrással rendelkezik, mint épen mi. Szegény Pray, Kaprinai és Hevenesi, kiknek bámúlatos szorgalma összegyűjtötte azt a eollectiot, mely az egyetemi könyvtárnak legféltettebb és ma is folytonosan aknázott kincsét képezi, nem dobogna e fel szívetek, hogy a miről ti álmodni sem mertetek volna, az ma megvalósítva áll ! Legyen hát szabad nekem, a történetírás egyszerű munkásának, köszönetet szavazni nektek, a magyar történetírás nevében, kik oly fényes áldozatot hoztatok annak oltárára ! Es fogadd el te is nemes barátom, kinek buzgalma és szorgalma adott testet az igének, elismerésünket a nyert kincsekért. A másik könyv a váradi püspökség története alapításától a jelenkorig Bunyitay Vinczétől. Ez az első résznek befejező 111-ik kötete, mely az egyházaknak reformatio előtti történetét adja elő s számos képpel van illustrálva. Az első rész ezzel véget ért, s mint a meg-