Századok – 1884

Értekezések - ZSATKOVICS KÁLMÁN: Az egri befolyás és az ez ellen vívott harcz a munkácsi görög szertartású egyházmegye történelmében - I. közl. 680

692 AZ KOíllI BEFOLYÁS a papság közt a papi öltöny közhasználatúvá lett, bizonyítja a következő a munkács-megyei papság közt stereotyppá lett s a jelen század elejéről vagy legkésőbb a mult század végéről származó adoma, mely ha nem is megtörtént dolog, tagadhatlanúl jellemző:« Püspökéhez készül a pap. »Feleség — szólítja meg nejét — hol a reverendám?« — »Különös kérdés; hisz tudod, hogy a kürtő van bedugva vele.« — »Hát az övemet hová tetted?« — »Hová tettem ? hisz magad kötötted meg rá a borjút.« »No, már csak a kalapom hiányzik !« — »Azt ne is keresd, mert ép ma ültettem bele a kotlót.« E rövid kitérés után, melyre azonban, dolgozatom folyamában még vissza kell térnem, tekintsük meg közelebbről, mily pontokra nézve kért a de propaganda fide congregatio Lippaytól feleletet? Az első pont az volt: nem fogja-e Parthén püspökké való megerősítése a szomszéd katholicus püspökök jogait megsérteni? E kérdésre az volt a Lippay felelete, hogy miután a munkácsi nem-egyesült püspökség emlékezetet meghaladó idők óta létezik s miután mint ilyen nem képezte sem az egri sem az esztergomi szomszéd püspökség tulajdonát, nem hiheti, hogy e kettő bármily sérelmet is szenvedhetne az által, hogy egy előbbi nem egyesült püspökség egyesült püspököt nyer főnökül. A második kérdőpontra: nem jó volna-e Parthént csak apostoli-vicariussá nevezni ki, — azt válaszolta Lippay, hogy, ámbár a tudatlan papság s a még tudatlanabb nép előtt ez fel sem tűnnék, — mindazáltal a terv elvetendő, miután azon esetben, ha Parthén más, in partibus lévő egyházmegye czímére szenteltetnék püspökké, egyrészt a nem egyesűit püspökök továbbra is bitorolnák a »munkácsi püspök« czímet, másrészt pedig Parthénnak nem lenne jogczíme visszakövetelni II. Rákóczy Györgytől azon javakat, miket ez a munkácsi szt. Bazil-rendű zárdától, mint a munkácsi püspök fentartójától, lefoglalt volt. Megadva ily módon a kért választ s leirva terjedelmesen az egész ügy mibenlétét és állását, a Lippay véleménye oda megy ki, hogy feltétlenül szükséges mielőbb Parthént a munkácsi püspökségben megerősíteni, — miután ez ügy halogatása miatt már többen az 1646-iki uniót elfogadott papok közül is visszatértek a nem egyesültekhez, s miután ez ügyet úgy kell tekinteni, mint egy valóságos nemzeti megtérést, mely tehát az apostoli szék figyelmét s gondjait a legnagyobb mértékben megérdemli. E minden tekintetben jeles emlékírat következménye az lett, hogy az időközben elhalt X. Incze pápa utódja, VII. Sándor az egész ügy elintézését Lippayra bizta.1) Lippay e megbízás folytán Parthént feltételesen újra >) Duliskovics 11. 111. 112.