Századok – 1884

Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - II. közl. 662

SZÉLI, FARKAS. a leány útjába gördített akadályok népmeséink sajátságai; Bankó jelleme is magyaros; nem ütközik meg leánya magaviseletén, tudja bogy leánya kicsoda, s bogy ártatlansága nem forgott veszélyben, haragot sem érez a király ilyetén megtréfálása miatt. Nagyot nevet a jóízű elbeszéléshez, mint régi nemes emberhez illik, a ki szereti a jó tréfát és örül leánya szépségénele és diadalmának. Az a közvetlenség, mely énekünkön elejétől végig elömlik, történeti színezetet ad a mesének. A naiv anacronismussal emlegetett »törökök tatárok« beütése arra mutat, hogy itt a dévaj leány IV. Bélával űzi veszedelmes tréfáját ; a Bankó név szintén arra a korra utal, mert történeti adataink ') éppen IV. Béla idejéből hagyták fen Ibraim fiának, Bankó-nak emlékét. Am a mesék Béla királyának történeti alakját meddő dolog volna meghatározni akarni ; mindössze énekünk és Francisko históriája egybevetéséből az állapítható meg, hogy létezett a XVI. században Béla mondakör, hogy együtt zengették Béla király nevét Zách Klára, Hunyadi János stb. nevével. Szinte felesleges megemlékezni a mű verses jellemzéséről. Csak is azt említem meg, hogy a magyar rythmust adó középmetszetek, egy-két kivétellel, a verssorokban mindenütt megvannak, s ez az alak népballadáink legrégibbjeire emlékeztet2), rímei is szokatlanúl jobbak mint kortársaié, és nem mindenütt maradnak meg négysoros egyhangú összeütésben, de külön rímelésre imitt-amott két sor kiválik, mint ez a 46—47. és 63—64. sorban is kitűnik. Alliteratiok is bővebben íordúlnak elő, mint e korbeli más verses elbeszéléseknél tapasztalható p. o. 12. sor. Kit küldhetett volna király udvarába, 6G—67. sor. .Mondanak mindjárást »jertek fussunk pályát. .Mindjárást megfuták vitézek az pályát 86. sor. A pályafutásban abban is meggyöze, 109 —110. sor. Ezt hallván a király kamar felszökölék, //atvan förödését rajta emelkedék 123—4. sor. Hamar kapcsolja kamoka dolmányát, A'irálynak mutatja szép két almáját, stb. Figyelemre méltó az elbeszélő közhelyek ismétlése, mint ez népballadáinknál gyakorta előfordúl. Ilyen közhelyek énekünkben »király udvarába«, »hetvenhét ötvenegy szentelt vitézek.« »Király ő felsége« és »Bankó leánya« stb. ') Budai F. Folg. L. I. 147. lap. Barcsai, Könjives Kelemenné stb.