Századok – 1884

Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - II. közl. 662

664 SZÉLI, FARKAS. Telamon nem tudott nyugodni fia állapotján ; tanácsot kért Polidorustól ; ez a »Királnak mindenbe jó tanácsadója, és az szent Írásnak értője tudója« azt a választ adta a királynak, bogy Nestorcius lányát ha ö megkedvelte Törvén házasságra ha ö megszerette ; Ellen ne tarts benne, jobbat nem tész véle, Mert a szeretetért változik erkölcse. Mert mindent felől nyul az nagy szép szeretet, Nyilván nem kisebejti meg ezzel felségedet, Ha te fiad veszi az szegény nemzetet. Telamon azután bivatta a jövendőmondókat ; ezek is Diomcdesnek fogták pártját és helyeselték szándékát : Mert ha te fiadnak nagyságos nemzetet Szörzenél és hoznál, ha császár nemzetet : 0 el nem felejti kit előbb szeretett ; Gyülölségben lesz ott az nagy szép szeretet. Majd megjövendölik : ha Telamon nem egyez fia szándékába, Diomedes vízben fog meghalni, és azért őt, az atyát is közel éri a halál. A jövendőmondókat Telamon elűzte maga elől, és fia dolgát addig forgatta elméjében, hogy a fördős leányát megfogatta és bevettette a Xantus vizébe. Diomedes király álmában meglátá, Hogy az ő magzatját király az ő atyja Megölette volna, álmában meglátta, Hogy megrettent vala, ő felugrott vala. Minden teste igen meghidegült vala, Az országos haddal ő haza indula, Hadat beszállita, igen busult vala, Az ö apródjával el haza indula. Az fördős házához nagy bánattal mene, Miudjárt szeretőjét, mátkáját megkérdé, »A te atyád — úgy mond — vizbe bevetette, Xantusnak vizében vagyon mátkád teste.«