Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - II. közl. 643

656 AZ 1683-IK[ HADVISELÉS tesz tanúságot, liogy Konstantinápolyban élő catholikus papok, a kik Klopp botránkozására jobban szítottak a reájuk gondoló franczia királyhoz, mint Lipóthoz, úgy nyilatkoztak, liogy a keresztyén ügyre jobb, ha Bécs egy időre török kézbe kerül. Az eszéki megállapodások vége mindenesetre Bécs ostromának elhatározása volt. Június 14-ikén innét bocsátott ki a fejedelem nyilt levelet a nemzethez, másnap Dárdáról a nagyvezér : mindkettő fölhívta, csatlakozzék az ősi szabadság érdekében s a végső veszedelem elkerülése végett Theökölyhez. Hogy a magyarok bizalmát inkább megnyerjék Theököly, hatszáz embert adott Barkóczy, Szalay és Szepesy vezetése alatt a török táborba. Eszékig való útja alatt a török sereghez csatlakozott legtöbb csapata, ezért is innét fogva gyorsabban haladt előre. Jún. 25-ikén már Székes-Fehérvárt állomásoztak. Másnap ugyanitt csatlakozott a tatár klián, 29-én Győr-Sz.-Márton alatt Ibrahim budai vezér. Július elsején Győr alatt szállott meg a török. Eddigelé semmi ellenállásra nem találván (Pannonhalma védelme alig jöhet számba), a vár lőtávolában helyezkedtek el. Néhány ágyúlövés után azonban jobbnak látták kissé hátrább vonúlni. A Rába túlsó pártán pedig velük szemben állott Lipót hadserege. E kerűlmény szükségessé teszi, hogy néhány sorban elmondjuk, mily készületeket tettek Bécsben a kétségtelenül hatalmas és rettegett ellenség fogadására. Mint följebb említők, a bécsi udvar igen el volt abban a bitben fogúivá, hogy nem lesz a török részről egyéb a fenyegetőzésnél. Még akkor sem vették a dolgot valóban komolyan, a mikor azok szándéka kétségtelen volt, azzal vigasztalták magukat, hogy bizonyára nem lesz más, mint egy kis magyarországi harcz, azt pedig nem tekintették valami nagy veszedelemnek. Hogy Bécs ellen legyenek a készületek, minden Lengyelország felül való figyelmeztetések mellett sem hitték el. Innét van az, hogy alig történt valami előkészület, pedig arra a Habsburgok monarchiájának viszonyainál fogva kétszeresen nagy szükség volt, mivel itt semmit sem lehetett hirtelenében előteremteni. Nem fogunk itt Magyarországról szólani s az ottani elhibázott politikával foglalkozni. Egyedül az »örökös tartomáuyokra«