Századok – 1884

III. Állandó rovatok - Folyóiratok szemléje - 633

634 TÁRCZA. tatván, hogy a mai Románia színei tulajdonkép a régi erdélyi fejedelemségéi. Br. Nyáry Albert egy színezett czímerkép kíséretében a Hothvaföi csélád ezimeréről ír, mely 1315-böl kelt s melynek ezímeralakja érdekesen illustrálja, hogy a XV. században a szelídített párduezokkal való vadászat mikép ábrázoltatott. Tagányi Károly az orsz. levéltárban őrzött nemesi oklevelek jegyzékét közli folytatólag; a D. betűt fejezte be e közleményében. Csergheő Géza a czímerek fejlődéséről és nemeiről ír tanulmányt, melyből szerzőnek tájékozottsága, buzgósága és jóakarata nyilván kitűnik. A könyvismertetések rovatában dr. Nagy Sándor bírálja Bakk Endre művét, buzdítván őt, hogy ilyen munkát többé ne írjon. Nagy Gyula Leiszt Pr. egy diplomatikai kiadványát bírálatosan ismerteti. A vegyesek közt Szinvay Lázár, gr. Lázár Miklós, Lehoczky Tivadar-, Nagy Iván és Thaly Kálmán közölnek használható és becses adatokat. A »Turul« eddigi tartalmával határozott pozicziót vívott ki magának a magyar tudományos irodalomban, melyet történetíróink és kutatóink már is nagyra becsülnek. — Az »Egyházművészeti Lap« juniusi füzete folytatja az országos ötvösmü-kiállitásról megkezdett czikksorozatot. Kezdi az aacheni káptalan nagyszerű kiállításán, melynek kincseit Bock és Ipolyi már leírták, s melynek épen ezért a füzet képeit adja a műkincsek pontos leírása kíséretében. Azután áttér Császka György szepesi püspök által kiállított tárgyakra, s annak minden egyes darabját (számszerént 24) leírja. Ezt követi a zalavári egyházi szerelvények regestruma 1553-ból Csánky Dezsőtől, terjedelmes magyarázó jegyzetekkel kisérve — igen sok becses adatot szolgáltatva hazai műtörténetünkhöz. — A »rövid közlemények« czikke leírja Palóczy Imre és neje Eozgonyi Dorottya kelyhét, mely ezelőtt átalánosan, de hibásan, Mignzzi-féle kehclynek neveztek. — A »lelkészkedő papság köréből« czímü rovat e vállalat gyakorlati rovata, jó tanácsokat osztogat azoknak, kik egyházi műtárgyat restauráltatni, vagy készíttetni akarnak. — Az irodalmi rovat Kecskeméti ötvöskönyvét ismerteti. — A fűzetet apróságok zárják be. — A jul. füzetben Bogisich Mihály a Szent-István királyról szóló templomi énekeket ismerteti s ilyet hármat mutat be. Azt követi az ötvösmükiállitás ismertetésének 3-ik közleménye, tüzetesebben leírja az esztergomit s a Thúz Ozsvát-félét rajzban is közli, mely a XV. század második felében készült. Azután Thúz Ozsvátnak egy második egyházi tárgyát, a zágrábi dom szentelt-víztartóját írja fel. Végül a nyitrai székesegyház pásztorbotját ismerteti, bemutatván rajzban, Perényi Ferencz váradi püspök czímerét, mely e botról vétetett. Némethy Lajos a clarissák ó-budai zárdájáról értekezik, mely a Victoria téglagyár területén feküdt. A »rövid közlemények«-ben a Diplomatarium Vaticanum átnyújtása a pápának van leírva. Azután a vaticáni palaeographiai intézet felállítására vonatkozó pápai levelet közli s végül a zelizi középkori falfestmények leírását adja. A »Lelkészkedő papságok köréből« feliratú rovat egyház-