Századok – 1884
II. Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: La vie d’un patricien de Venise au XVI. s. par Ch. Yriarte ism. 617
621 TÖRTÉNETI IRODALOM. Bragadinot, két Foscarinit, egy Oornarot, egy Giustinianit, egy Trevisanit, egy Moeenigot stb. mind berezegi családok. 1533-ban a köztársaság Mark-Antonio Giustiniánit küldötte követül Francziaországba T. Ferencz udvarához, ez a Giustiniani jó barátja volt a mi bősünk atyjának. Az ily követeknek meg volt határozva fizetésök s bizonyos átalány asztaltartásra, lótartásra s az állam adott melléjök két állami fizetéssel ellátott titkárt. Ezen kivűl vihettek magokkal annyi tiszteletbeli titkárt, a mennyi a iorangú ifjúságból vállalkozott a maga költségén elmenni s az udvarok fényéhez képest vittek aztán 6,10,15 sőt 24-et is. A követségek különben jövedelemre nézve kétfélék voltak : vagy olyanok, melyekben a követ csaknem ruinálta magát, mert habár a, köztársaság nem igen adott többét a kitűzött összegnél s a végszámlák többletét nehezen fizette ki, fukarkodni nem volt szabad s a köztársaság fényét fenn kellett tartani ; ilyen ruináló követség volt a franczia is, ezért küldték ide legtöbbször a leggazdagabb patríciusokat ; vagy olyanok voltak a követségek, hol az illetőnek nagy jövedelmei voltak, mint példáúl a konstantinápolyi, hol a kereskedők bizonyos illetéket fizettek a követnek. Marc-Antonio Barbaro, mint 16 éves ifjú, a Giustiniani kíséretében volt franczia országi követsége alatt') s később ennek leányát nőül is vette. Ennyi a valószínű tény. Ebből aztán — bevallva ugyan— Yriárte egy szép novellaszerű hypothesist állít fel, hogy az ifjak ez utazásban összeismerkedtek, egymást megszerették s végre összekeltek. Minderről azonban adat nincs, tudni semmit se tudunk. És itt irja művének egyik leghatásosabb czikkét, melyben előadja, hogy a velenczei patrícius nőkről semmit se tudunk. Azt se lehet tudni, hogy a velenczei követek ily alkalommal magokkal vitték-e családjaikat, vagy legalább feleségeiket. üSTem tudjuk, milyen volt a nők nevelése, volt-e valami ismeretük, milyen volt családi állásuk, foglalkozásuk, levelekben, jelentésekben, jegyzőkönyvekben soha egy árva szó sincs róluk, nőkről semmi tudósítás, bár egyetlen levél maradt volna tőlük ; azt se tudjuk : tudtak-e írni, olvasni s az utazók is csak a szabadnőkről (courtisánokról) tesznek egypár megjegyzést. Mikor a köztársaságnak nagy ünnepe volt, akkor kirendeltek egypár száz patrícius nőt, hogy fehér selyembe öltözve, gyöngyökkel s aranycsipkével ékítve, az ünnepet megjelenésükkel emeljék s ezzel vége, csak Kornaro Katalinról tudunk valamit, de ezt is csak azért, hogy a tanács már 14 éves korában kitűzte politikai czélok megvalósítására. Sőt a művészek is kevés oktatást adnak ez időből, van egy kép 1570-ből, mely egy czifrán öltözött !) Lehet az is, hogy Giustiniani (előbbinek testvére) Fereneznek 1537-iki követségénél voltjelen az ifjú Barbaro, mint 19 — 20 éves ifjú.
