Századok – 1884

Névtelenül - A hunyadmegyei tört. és rég. társ. évkönyve 1881-82-re szerk. Kun Róbert ism. Sz. S. 615

616 TÖRTÉNETI IRODALOM. vész el. S ha e tündérmesék értelmét nem tudjuk megfejteni, ott is hol a történelmi korszak kezdődik, minden lépten nyomon újabb talányra bukkan a történetbuvár. Avagy ki fejtette még meg Gredistye titkait,mely a Lysimaclius ésCoson aranyokkal elárasztá Erdélyt? Nem foglalkodtatja-e Európa tudósait ama relytélyes ország története, melynek ez volt központja, székhelye s melynek sorsa is hosszú és véres hadjáratok után e helyen dőlt el? S meg lettek-e oldva ama bámúlatos oszlop talányai, melyek világnak hirdeték a győző dicsőségét? Ismerjük-e azon institutiókat, melyek itt századokon át fentarták magukat s oly tudóst is, mint Kemény József annyit foglalkoztattak, s melyek sajátságoknál fogva méltán kutatások tárgyait teszik ? Nem e földről eredett-e a nemzetség, melynek egyik tagja volt a keresztyénség felejthetetlen hőse és másik tagja Magyarország legnagyobb királya ? Nem itt született-e Erdély Hunyadi Mátyása, Bethlen Gábor ? S hány a történetben szerepelt fényes nemzetség hazája e föld? Nem itt van-e Vajda-Hunyad, régi építészetünk büszkesége? S nem szentelte-e meg a honfi vér minden barázdáját, nagy és erős küzdelmekben, melyeket maga felett elvonúlni látott ? A történeti nagyság ennyi emléke s a fényes mult ily hosszú lánczolata nem csoda ha lekötve tartá, már hosszabb idő óta, a tudósok és kutatók figyelmét ; s valóban égető szükség volt, hogy a kutatás és tanúlmányozás végre valahára rendszeresen űzessék. Mert migemlékeinekkincseivelEurópaszámos muzeumát elárasztá, magának is bőven maradt ; s mig történeti emlékeivel a tudósok hosszú sorát foglalkoztatá, története mégis megíratlan maradt. Ezért van kettős feladata az egyesületnek s ez évkönyv arról tanúskodik, hogy azok megoldásához buzgón hozzá lát. Az értekezések közül, melyek a választmányi üléseken tartattak, három van egész terjedelmében bemutatva : ^çr. Kúun egy elnöki megnyitója, Sólyom-Fekete értekezése a kenézségi intézményről, s az oláhok letelepedése Déván, Szőts Sándortól. Tizennégynek csak kivonatát adja : óhajtottuk volna, hogy egynehány ezek közül is egész terjedelmében be lett volna mutatva, mert valóban megérdemelnék. A kenézségi intézményről Sólyom-Fekete egész új dolgokat mond. Röviden festi azt, mint hűbériségi intézményt, szól törvénykezéséről, jogi viszonyairól s a kenézek kötelességéről, nyolcz kiadatlan okmánynyal támogatva állításait. Ez s még egypár kivonatilag ismertetett értekezése Sólyom-Feketének arra hagy következtetni, liogy ő e megye monographiáján dolgozik, mi ha úgy van, valóban hasznos szolgálatot tesz nemcsak megyéjének, hanem a magyar történetírásnak is. Mert ő megyéje institutióit részletesen ismeri, s azokat párhuzamba tette azon országok intézményeivel, melyekből importáltattak. Olyan diplo-