Századok – 1884

Értekezések - Dr. BALLAGI ALADÁR: Határőrvidék és legújabb monographusa 52

KS LEGÚJABB MONOGBAPHUSA. 59 Vanicek. I. 26. »Die erste bleibende, serbische Ansiedlungiu Oberslavonien (1538) Die Ansiedler kamen unter Führung ihrer Kapitäne und Vojvoden aus Serbien (Rascien) mit dem Entschlüsse, dem römischdeutschen Kaiser unter Zusicherung unerschütterlicher Treue ihre Dienste anzubieten u. darin auszuharren.« Schtcicker, .9. I. »Gleichzeitig (1538) waren in Oberslavonien serbische Ansiedler aus Rascien unter Führung ihrer Capitäne und Wojwoden angekommen mit dem Entschlüsse, dem römisch-deutschen Kaiser unter Zusicherung unerschütterlicher Treue ihre Dienste anzubieten und darin auszuharren.« Nyomban ezután Vanióek latinál egész terjedelmében, németül kivonatban közli a telepedőknek adott privilégiumot a zágrábi főhadparancsnoksági levéltárból: Schwicker ugyanezt közli (de nem a levéltárból !) csupán német kivonatban, kinyírva Vaniéekből. Mindössze annyit változtatott rajta, hogy Vanicek az egyes pontokat arab számokkal, ő ellenben latin betűkkel (a, b, c.) jelöli s utána veti »u. dgl.« (10. 1.) A kinek kedve tartja, vesse össze Vanicek I. 97—99. lapját Schwicker 17—19-ik lapjával, vagy Van. 1.438. lapját, Scliw. 54. lapjával s ugyanezt az eljárást találja. Ide sorozható a csajkás zászlóaljról írt fejezet csaknem az utolsó betűig. Mutatványúl ime egy részlet : Vanicek. II. 120. »Die Completirung des Bataillons erfolgte erst im Jahre 1769. Obrist Schröder, der damit beauftragt war, erweiterte das Territorium durch die Ortschaften Curug, Ober- und Unter Kovilj, Kac, St. Ivan und Gospodince und brachte es auf 917 Mann. Die weitere Ergänzung wurde dem Nachwuchs anheimgestellt.« Schwicker. liö. I. »Die Completirung des Tschaikisten-Bataillons erfolgte est im Jahre 1769; damals erweiterte Obrist Schröder das Territorium durch die Ortschaften Csurug, Ober- und Unter-Kovilj, Kacs, St. Ivan und Gospodinze, wodurch das Bataillon auf 917 Mann gebracht wurde. Die weitere Ergänzung erwartete man von dem Nachwüchse.« Az ilyfajta ollózásnak egyetlen mentsége az lehetne, ha csak nagy ritkán fordúlna elő. Akkor azt mondhatnók : egy nagy munkával azonos tárgyról szóló compendium írója, néhol, más forrás hiányában, annak a nagy műnek egyes részeit beosztotta a magáéba, Ámde a mi szerzőnknél nemcsak néhol, hanem egész müvében mindenhol kizárólag egyetlen forrásmunka adataival, sőt annak stylusával is, találkozunk. Próbákat tettem ez irányban, s