Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - I. közl. 561

f,S IRODALMA. 567 ne származtassuk nemzetiségi ellenszenvből, bogy a »hü« magyarokat kidícsérje. Dinastikus érzelmei túlságából származik, hogy annak akkori képviselőjét I. Lipótot, a ki pedig házának épen nem tartozott kiváló alakjai közé, rendkívüli nagy embernek tekinti. A. mit ez tesz, az mindig tanúsága bölcseségnek, okosságnak, vagy ha ezt már semmi mód nem lehet ráfogni, a becsületességnek, szívjóságnak. Az ő szemében Lipót volt a XIY. Lajos elleni küzdelem lelke, orániai Vilmos csak úgy mellette. (77.1.) Ha Lipót Thököly követeit úgy fogadja, a mint azt a tisztesség kívánja, már »Ubermass von Gnade und Leutseligkeit«ról beszél. (137. 1.) meg nem foghatja, hogy Thököly erre a nagy megtiszteltetésre rögtön minden tervéről, szándékáról le nem mondott, s jólelküség jelét látja Lipótnak 1671 ben Pöttinghez írott czinikus leveleiben. Az sem utolsó, ha komolyan idéz (36. 1.) egy velenczei követet, a ki Lipótról úgy nyilatkozik, hogy az utókor a legjobb és legokosabb császárnak fogja nevezni. De talán valamennyi koronája a 184-ik lapon foglaltatik: »E monarchia nem viselt támadó háborúkat. Ez nem mindig okosság, de lelkiismeretesség.« Ezt talán csak San-Marinóról lehetne mondani, nagyobb országról alig. Óriási elfogúltságot tanúsít XIV. Lajos irányában, a kit a maga módja szerint valóságos ördögnek vagy molochnak képzel, a ki egész Európát s azon felül a lelkiismereti szabadságot (értsd a pápák hatalmát) el akarja nyelni. Eszébe sem jut, hogy a Valois-Bourbon és Habsburg házak között százados volt a harcz, ily harczok pedig sokkal mélyebben gyökereznek, semhogy egyes embert lehetne értök felelőssé tenni s azt minden becsületes tulajdonból kiforgatni. Azt sem lehet hallgatással mellőzni, hogy szerző a tárgyára nem jelentékeny dolgok körül mennyit vét. Egy helyt (309. 1.) a törökök által a keresztyénekre gyakorlott hatszázados nyomást emlegeti, másutt azt mondja, hogy a törökök a keresztyének elleni harczaikban 1683-ig folyton győzedelmesek voltak. Hunyadi, Sobjeski, Don Juan d' Austria harczait talán még sem lehet semmibe venni ? Az is különös midőn azt mondja, hogy II. Frigyes német császár nem tartotta meg a szentföldre menetel iránt tett igéretét. I. János három évvel a mohácsi csata után a