Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - I. közl. 561

564 AZ 1083-LIU HADVISELÉS újabb művéről azt mondók, bogy a másiktól erkölcsileg függ. A munka anyagi függése pedig abban nyilatkozik, bogy szerző óriási adat gyűjtése mellett is jelen tárgyára nézve csak hiányos anyagkészlettel rendelkezik s ennek következtében számos oly hibát követ el, a minők elkövetését különben róla föltételezni sem lehetne. Szerző példáúl a magyar forrásokat teljesen elhanyagolta. Pedig az ő munkájából is láthatni, hogy az 1683-iki eseményeket a magyar kérdés ismerete nélkül helyesen tárgyalni nem lehet ; hogy a majdnem folyton Magyarország területén folyt tizenhat éves háború a magyar források ismerete nélkül meg sem érthető , az bizonyos. Ha szerző csak a nyomtatott művekre, a magyar országos levéltár, a nemzeti muzeum s a Bécs szomszédjában levő kismartoni levéltár gyűjteményeire szorítkozik, akkor is egészen máskép adhatta volna elő tárgyát. Hasonlóké}) áll a vaticani levéltárral s a lengyel forrásokkal. Be tovább kell mennünk. Ha szerző csak a bécsi levéltárakat a munka szempontjából s nem a másikéból kutatja át, tárgya megértésében s fölfogásában nagyobb sikert tanúsíthatott volna. Egy tekintetben azonban a kutatást illetőleg nagy dicsérettel kell róla emlékeznünk. Szerző azon nézetből kiindulva, hogy Marco d' Aviano olasz barát után, a ki I. Lipótnak oly meghitt embere volt, okvetlenül kellett igen becses történelmi anyagnak maradni, fölkereste annak hagyatékát a velenczei kapucinusok rendházában. Lipóttól 1680—99. nem kevesebb, mint 163 levél van abban és pedig egy híjján sajátkezű. Az uralkodó család többi tagjainak is számos levelei. Kétségtelen, bogy e gyűjtemény rendkívüli becscsel bír a kor történetére, különösen pedig Lipót királynak az események felőli gondolkozására s általában egész egyéniségére. Ezért is igen jó szolgálatot tenne a bécsi akadémia, vagy más osztrák közintézet, ha azt közrebocsátaná. ') Földolgozási módja, irálya egészben véve élvezhető, ha nem tartozik is épen azok közé, a melyek lebilincselik az olvasót. E tekintetben leginkább megrovandó, hogy gyakran esik ismétlésekbe, így p. az első fejezetben bőven beszél oly 1676. utáni eseményekről, a melyek helye csak a második fejezetben van s a hol ') E levelezésekről számot ád i. m. 544.