Századok – 1884

Értekezések - Dr. BALLAGI ALADÁR: Határőrvidék és legújabb monographusa 52

54 A HATÁRŐRVIDÉK tetek is járúltak e financiális érdekekhez, melyek együttesen öröklétet látszottak igérni a határőrségnek. Feloszlatása szóba sem is jött egész századunk második feléig, midőn a közgazdasági viszonyokban beállott gyökeres változás, egyszere alapjában megingatta az egész institutiot. Financialis érdekekből tartották fenn másfél század óta : azok megváltozása vonta maga után feloszlatását. Míg annakelőtte a határőr volt a birodalom legolcsóbb katonája: az 50-es évektől fogva hihetetlen gyorsasággal kezd átváltozni a legdrágábbá. Erre nézve, 1868-ban tett hányt-vetett jegyzeteim közt, forrás megjelölése nélkül ugyan, de bizonyára megbízható helyről kiírt e sorokat találom : ,A broódi határőrezred területe 35 négyszög mérföldnyi kitűnő sík föld, mely után Magyarországon legalább egy millió forint fizettetnék, míg ott az összes évi adó csak 237,906 forint (1867-ben). Békében három, háborúban négy zászlóaljat vagyis 3800 embert állít fegyverbe. Ha most az állam roppant pénzáldozatát összehasonlítjuk 3800 ember harczi képességével: ki fog tűnni, hogy minden határőr, még szabadságoltatása idején is kétszer annyiba kerül, mint a rendes sorkatona ; és pedig : 1. az egész államban legcsekélyebb földadó által; realitásokra nincs is egyenes adó ; 2. évenkénti ingyenes fa-utalványozások által a kincstári erdőkből 6471 határőrcsalád számára; mi 1867-bën 120,932 öl tüzelő- és építési fát tett ki, vagyis pénzértékre számítva 247,117 forintot ; 3. ingyenes marha- és gőbölylegelőben, azon taksa szerint számítva, mit a nem határőrnek fizetni kell, 135,565 forint ; 4. az évenkénti limitó sókiszolgáltatásban fejenként 12 font negyedfél krajczárjával ; mi mellett a kincstár 22,380 forintot veszt évenként; 5. a dohány-termesztési liceutiában, mely az állami monopolium jövedelmét 50,000 forinttal csökkenti. Ha már most számbavesszük, hogy az állam csak ezen egy határőrezredre 551,062 forintot áldoz 3800 granicsárért, kik kivonulások első napjától fogva csakúgy fizettetnek s láttatnak el, mint a sorkatonaság ; ha számbavesszük továbbá, hogy az államköltségvetés a Határőrvidék 3.133,000 forintnyi összes bevételét elégtelennek mutatta ki, s 1.496,992 forint állampótlékot fizetett : statisztikai igazságként kimondhatjuk, hogy a Határőrvidék már ez idő szerint állami luxus, és hogy a kontinens legdrágább katonája a granicsár !' Az említett állami kedvezmények, az állam szerfölötti megterheltetésével jártak s még sem elégíték ki a Határőrvidéket,