Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: Báthory István emlékirata a muszka czárhoz 1581-ben 511

KÜLÖNFÉLÉK. 515 sal hagyják oda. Ha tagadnád, saját leveleddel bizonyítjuk be ! Midőn pedig Yielkilukumot ostromoltuk, seregeddel Turopeciánál voltál ott közelben, miért nem siettél hát elénk seregeddel ? ! A leghitványabb tyúk a ragadozó sas vayy ölyv ellen védi és oltalmazza csibéit és te kétfe,)ü sas (mert hisz ezt használod czi merül), hol lappangsz, hogy sehol sem. mutatod magadat ? Megesküdtünk koronázásunkkor, hogy az elvesztett tartományokat visszaszerezzük, — azt írod — tehát hiába esküdnénk meg a békére, úgy sem tarthatnók meg. mert a két eskü nem állhat meg egymás mellett. Az aljas rágalmazó más lelkiismeretének bírája, a magáénak hűtlen őrizője! A lengyel királyoknak és litván nagy hercegeknek a mennyiérdekükben áll, hogy tőled viszszafoglaltassék, azt nyilvános békében soha sem fogják eladni. — Mert te hóhéra vagy alattvalóidnak és nem fejedelme, a ki népeid felett, nem mint emberek, de mint vadállatok felett uralkodol ; azt hiszed, hogy más is úgy tesz, mint te Muszkaországban ? ! Tőlünk az távol áll. Amire én megesküdtem volna neked tanácsosaimmal a békekötésben, azt szentül és sértetlenül meg is tartottam volna ! Nem mulasztod el azt sem, hogy őseid bűnét s hagyományos szokását, a kegyetlenséget, reám fogjad, a miért veled hadakoztam s fegyverszünetet nem kötöttem, s katonáid közül többen megölettek. Te csináltad háborút, te kényszeríttél arra vakmerőségeddel, te ontottad a tieid vérét, midőn minket igazságtalanúl sértegetvén, fegyverünket rájok emelted s a tieidet nem védelmezted. — Arról, a mit a hullák megcsonkításáról írsz, mitsem tudtunk s inquiráltatván kisült, hogy német orvosok bonczoltak köztük, a mit nem fognak csodálni, a kik tudják, hogy az emberi hulla sokszor a legapróbb részletekig felbonczoltatik tanúiság okáért. — Az a kegyetlenség : az élőket legyilkoltatni, a foglyokat kínoztatni, a mit mi soha sem tettünk ; még követeiddel is, a kik hozzánk kémekül s minket feltartóztatni jöttek, tisztességesen bántunk, nem úgy, mint te szoktál. Te mindent megengedsz magadnak, tanácsosainkat gyalázod. minket kevélységgel, hitványsággal, elveteműltséggel, esküszegéssel, kegyetlenséggel, istentelenséggel vádolsz, elnevezel Szenaharibnek, Amelechusnak, Maxentiusnak, majd pogánynak, vagy amint te mondod »böszörménynek« (bissurmanos), idézed s ránk. vonatkoztatod a szentírásból, amit istentelen emberekre írtak. — Hát a te humanitásod, állhatatosságod, eskütartásod, kegyességed, igazságosságod, hűséged, jóságod vájjon hol van ? Kevélységed ismeretes az egész világ előtt, tanúsítja azt végnélkűli czímed is, melyet mindegyre elősorolsz, többek közt sok oly tartományt, a melyet nem bírsz s a melyhez semmi jogczimed nincs. Az egész Oroszország urának nevezed magad, pedig csak egy részét bírod. Tanúsítja hiúságodat nevednek örökös változta-