Századok – 1884

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: Styl és történelem (Jegyzetek az ötvösműkiállításról) 493

JEGYZETEK AZ ÖTVÖSMÜKIÁLUTÁSROL. 497 Rudolf királyunk prágai udvara volt. Olasz, német, spanyol művé­szek legjobbjai gyűltek ide. Többnyire kitűnő tehetségek mind, áthatva a renaissance szellemétől, de több hév s kevesebb ener­giával bírván, műveiken már koruk bélyegét, a túlzást látjuk. Nekik a renaissance ama sok élénk határozott színe a zománczban nem volt elég, ők azoknak mindenféle árnyalataira is találtak zománczot, például a barnára, szürkére, lilaszínre stb. Ezekkel s a meglevők túlzásával csinálták aztán azt a pompát, mely éppen akkor, a protestantismus ridegsége mellett ríhatott ki legjobban. A rudolfi zománcz legszebb kivitelét — mert így nevezik az e korbeli zománczot — az ötvösmükiállitás legremekebb darab­ján, a Forgách Ferencz nyitrai püspök (1596- 1607.) kelyhén lehetett látni. Nagy művész keze munkája kétségkívül, akár a formát, akár a zománezozást tekintsük. De mit tehetett róla, ha a zománezszínek csoportosításában nem tudott mérsékletet tar­tani, lia egyes színei a renaissance egyszerűségétől eltérnek, s ha szemforgatókig még a Forgách-czímer hableányát is nyakig érő ruhába öltöztette : mikor mindezt kora hozta így magával. Bezzeg, nem jutott eszébe az esztergomi »kalvária« művészének, hogy gyönyörű sphynxeinél, vagy Zeus, Seléué és Helios alakjai­nál ihletét elvont eszméknek áldozá föl ! A hanyatlásnak még világosabb példája, az ötvösműkiállí­táson, a híres Eszterházyféle násfás serleg volt. Itt a rudolfi zománezon kívül még a barokkstyl legjellemzőbb motívumát : cartouclic-t is látunk. De lia e két tárgyra, — mert a szintén ily ízlésű Pálffy billikomról nem is szólok — azt találják mondani archaeologu­saink, hogy nem magyar művész munkái, mit szólanak a szepesi székesegyháznak szintén kiállított pásztorbotjához, mely ere­detileg csúcsíves volt, de barokk-modorba dolgozták át az 1600. évben, mint a rajta levő évszám mutatja? Hát ezért az átdolgo­zásért szintén külföldre kellett futtatniok, mikor a hazában annyi ötvös volt? Még annál is kevesebb kifogás alá eshetnek a specialis magyar műtárgyak, melyeket a kiállításon százával láthattunk : a násfák, boglárok, övek, lánczok, csokrok stb. Ezeket annál inkább magyar művészek munkáinak kell elfogadnunk, mert —

Next

/
Oldalképek
Tartalom