Századok – 1884
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - III. közl. 386
408 TFT.\r,Y KALMÁN. A mint Erdélyből visszaérkezék s Bécsben bírűl vévé, bogy Banner svéd csapatai már Prágát szorongatják : föltámadt benne & jeruzsálemi lovag, a keresztes vitéz. Nem bírt nyugodni ; tán attól is tart vala, hogy ba Rákóczi háborúja kitör: ő hazája Erdély s vérrokonai ellen leend kénytelen, nógrádi főkapitányi minőségében, küzdeni. Ezt megelőzendő, kalandvágyát kielégítendő, s hü katholicus érzelmeihez képest a római egyház és királya esküdt ellenségei a svédek és szövetségeseik ellen harczolandó, — felajánlá kardját a császárnak. Ajánlkozott, hogy tekintélyesb számú magyar könnyű-lovas osztályt fog a végek megcsorbítása nélkül rövid időn összetoborzani Banner ellen, és ha e huszárság vezérletével megbízatik : kész azokkal életét, vérét a csatatéren fölszentelni Ferdinánd és az »egyház« ügyéért. A Szent-Sír lovagjához így illik vala ez ! Ilyen ajánlat kellett csak a túlbuzgó katholicus III. Ferdinándnak ; képzelhető, mily kapva kapott rajta, mint megdícséré buzgalmáért Bercsényit, s mi minden szép ígéreteivel, császári és királyi kegyeivel bíztatta ! A toborzó-pátens Bercsényi mint huszárezredes számára kiadatott, némi pénzzel együtt, és ő lemenvén az országba, — Nógrád, Hont, Bars, Estergom, Komárom. Nyitra, Pozsony megyékbe szétküldözött tisztei által egész erélvlyel hozzálátott a hadfogadáshoz. A törökkel való béke miatt a végekbeli katonaság csekélyszámra lévén reducálva : szolgálat nélküli katona elég volt, a ki jó zsoldért és a reméllett gazdag zsákmányért szívesen fölcsapott magyar főkapitány alatt német ellen, svéd ellen harczolni, cseh földet pusztítni, német házát dúlni. A katona a confessiót, dogmát nem keresi, nem kérdi ; az ő hivatása a harczolás, — elég, hogy nem hazája, nem vérei ellen, — többel ő nem igen törődik. Ily viszonyok, ily hangulat között Bercsényi Imre és toborzó tisztei buzgalmának nem nagy megerőltetésbe kerülhetett július hó folytán tetemes számú magyar huszárcsapatot (»cum exercitu militiae Hungaricae numeroso...«) gyűjteni. E hadosztály a már előbb toborzottakkal oly tekintélyes volt, hogy mind létszámáért, mind a könnyű-lovassági fegyvernem és a magyar katonai hírnév méltó repraesentatiójáért érdemes, sőt harczászati tekintetekből szükséges vala azt, mint külön csapatnemet, egy osztályparancsnoki