Századok – 1884

III. Állandó rovatok - Történeti könyvtár - 384

SZÉKEST BERCSÉNYI IMRE. (1589 — 1639.) harmadik és befejező közlemény. III. Bercsényi Imre rendkívüli tehetségeinek elismerését, áldozatra kész hűségének s hivatali tevékeny buzgalmának jutalmát a föntebbieken kívül, a királyi kegy másnemű nyilvánulásában is tapasztalá, ugyanez idő tájban. 1C38. april 29-iki, mindjárt ismertetendő leveléből látjuk, hogy már ekkor ki volt nevezve Nógrád vára főkapitányává. Magyarország azon időben, honvédelmi tekintetben ú. 11. országos kapitányságokra, generalatusokra volt osztva. Mindenik kapitányság székhelye valami fontos vár volt, és ennek fő- s alkapitányai valának egyszersmind a hadkerűlet fő- és vice-generálisai. Tőlük fiiggöttek aztán az összes végvárak parancsnokai és őrségei ; azonban ezen általános függés mellett minden végvár parancsnoka a saját véghelyeiben bizonyos katonai önállósággal bírt. Ilyen országos főkapitányságok valának az érsek-újvári, győri, kanizsai, kassai és váradi, mindegyik a maga nagyszámú kisebb-nagyobb végváraival. Csakhogy Várad állandóan, s Bocskay, Bethlen és I. Rákóczi György fejedelmek alatt Kassa is Erdély fenhatósága alá tartozott. Valamennyi országos főkapitányság között rangban elsőnek s hadászatilag — a -török terjeszkedésekkel szemben — legfontosabbnak tartatott az érsek-újvári, másként dunáninneni, vagy mint 1663. után nevezték: lányavidéki generalatus. Ennek főkapitánya Bercsényi Tmre korában ennek régi jóakaró barátja: gr. Pálffy István tábornok és a hatalmas Érsek-Újvár erősségének parancsnoka volt. Alatta állának az összes végek a Vágtól Századok. 1884. V. Füzet. 25