Századok – 1884

Értekezések - Dr. FINÁLY HENRIK: Indítvány egy magyar glossarium ügyében - II. közl. 372

374 TÁRCZA. lassanként megnyílnak nemcsak a köz-, hanem a családi magánlevéltárak is a kutató tudomány előtt, és évről-évre szaporodik azoknak a kiadványoknak a száma, a melyek gazdag tárházát nyújtják úgy a politikai, mint kivált a közművelődési és közgazdasági történelmi adatokkal bővelkedő okleveleknek és más iratoknak. Roppant halmaza van ezekben az eddig vagy egészen ismeretlen, vagy legalább még meg nem értett kifejezéseknek, a melyek egybegyűjtve mind újabb meg újabb járulékokat fognak nyújtani a glossarium mediae et infimae Latinitatis jövendőbeli kiadásainak. Németországon folyton dolgoznak e pótlékok összegyűjtésén. Csak Brinckmcyert és Picffenbachot említem meg, a kik roppant szorgalommal összegyűjtött supplemontumokat adtak ki. Ezeket a Javre-féle új kiadás már mind besorozta. Hazánkban a középkori oklevelek és más iratok közlése újabb időben roppant lendületet vett. Akadémiánk és történelmi társulatunk nemes vetélykedéssel támogatják és mozdítják elő az ily irányú törek véseket és egyesek se maradnak hátra. Vaskos kötetekben jelennek meg folyvást az új meg új oklevéltárak, e mellett egyes értekezések és közlések folyóiratokban mennyiségileg és minőségileg gyarapítják a feldolgozandó anyagot. Annál furcsább, hogy tudtomra még nem történt semmi annak a nyelv- és szóanyagnak az összegyűjtésére, a mely ez iratokban, mint a magyarországi közép- és újkori latinság különleges sajátsága kétségen kívül fenn van tartva. Ennek az egybegyűjtése pedig főleg azért vált már sürgőssé, mert most még vannak élő tanúi a latin kornak, a kik saját biztos tudomásukból sok oly kifejezés értelmét tudják megmondani, a melyek jelentése tán már egy pár évtiz múlva többé nem lesz kifürkészhető. Ennek a gyűjtésnek a megindítására czéloz az én indítványom. Kétséget nem szenved, hogy ma, a mikor az e végett átkutatandó könyvek terjedelme és száma oly roppantál meggyarapodott, ily munkát egyes embertől várni lehetetlen. Csak is sok közreműködő iigybarát egyesült fáradozása bírna ezélhoz jutni, de az is csak úgy, ha a munkát kellően felosztják és rendszeresen szervezik. Szerencsére ennek a módját nem kell újból feltalálnunk ; az eljárás mikéntje meg van adva, csak alkalmazkodnunk kell a mi viszonyainkra és külenlcges ezélunkra, ez pedig szerény nézetem szerint így történhetnék : Mindenek előtt egy röpirat volna kibocsátandó, a inely kifejtvén a czélt a melyre törekszünk, felszólítná, mind azokat az ügybarátokat, a kik iránta érdeklődnek, hogy jelentkezőnek munkatársakúl. A munkatársak lehetnek rendesek és rendkívüliek. A rendes munkatársak arra kötelezik magokat, hogy az eddig közzé tett magyarországi latin oklevéltárakból legalább egy akkora kötetet, a mekkorák a Fejér-codcx kötetei átlagosan, figyelmesen átolvas, és kijegyzi belőle mind azokat a szókat és kifejezéseket, a melyek j Du-