Századok – 1884

Értekezések - KANDRA KABOS: A sárvári várispánságról - I. közl. 339

VÁRI6PÁNSÁORÓL Ezen leírás azonban még érdekesebb történelmi oldaláról tekintve. Nem nagy dolog kútfőnkből kiérteni, miszerint Tas vezérnek o várral a helyzethez képest csak annyi czélja volt, hogy miként Szabolcs vezér is tevé, hátsó védelem- és fedezetről gondoskodjék és a Szerencs mellett táborozó derék haddal való összeköttetésnek fentartására egy közvetítő érintkezési helyet teremtsen. Azonban amint értesülünk arról is, hogy a természetes védelmül kiszemelt mocsárokon kivűl a föld népe nagy sokaságának össze, parancsolásával vitte keresztül szándékát olyképen, hogy velők nagy árkot ásata és igen erős földvárat építtete (congregata ínultitudine populi fossatam magnam fecit et Castrum munitissimum de terra construxit) : ugy természetes vala, miszerint a vár ideiglenes rendeltetését túlélte és a későbbeni időkben is a nemzeti honvédelemnek egyik számhavehetö őrszeme lett. Utolsó állítás krónikánkból annyiban olvasható ki, a mennyiben a Névtelen jegyző nem csupán létezőnek mondja (most pedig Sárvárnak hívnak) várunkat, hanem kivehetőleg Sárvár kedveért, azt kiemelendő, állapodik meg várunk táján J). Végűi pedig a » Tas vára« — nevezetben várunknak első ; de két század múlva már csak a hagyományban élő nevéről veszünk tudomást. Újabb Sárvár neve, mely helyett ma »tó-várat« mondanánk, bizonyosan lapályos fekvésénél fogva ragadt reá. Hogy egészen vizzel volt, körülvéve, újabb nevére támaszkodva, állíthatónak gondoljuk. A Névtelennek krónikája tehát fölötte becses adatokat szolgáltat várunk történelméhez. Nélküle alig lenne módunk meghatározni, hogy voltaképen hol keressük a középkornak sárvári ispánságát ? . . avagy, hogy a csak nagy szárazság idején (a milyennek a hagyomány az 1794-ikit mouà^a,

2) felf eltünedező földalkotmány nem egyéb, mint egy, valamikor igen erős földvárnak közel ezer éves maradványa, és mint ilyen honalkotó őseinktől ránk maradt tiszteletre méltó mü-emlék, annál tiszteletre méltóbb, mert ') Tasnak letelepedési helye a Vág völgye Nyitrában, miként látni fogjuk ; tehát nem az előkelő utódok iránt való személyes tekintetek ; hanem a hely kiváló volta birta rá a Név. jegyz. hogy itt talán helyi tanulmányt téve, Sárvár keletkezésének történetét krónikájába fölvegye. 2) Szirmay, Szatmár vármegye ismerete I. 22. 1. : »ez az eesedi várhoz közel délfelöl a láp között régi romiadékaiban mai napig is fennáll, mely, mostani élő emberek emlékezetére csak 1794-dik esztendőben mutatta ki magát legelébb, midőn a mód nélkül való szárazság miatt a nádas láp körülötte leszállott és máig sem veszítette cl Sárcár nevezetét«.